Ki mersz lépni? A komfortzónán innen és túl

Írta: ,

A komfortzóna jó dolog. Azoknak, akik folyamatosan kilépkednek belőle, csak azt tudom mondani, hogy az embernek kell a nyugalom… néha. Ahogy a tapasztalás, tanulás is, hiszen ingerszegény környezetben nem fejlődik semmi és senki.

A két véglet

Aki mindig a komfortzónán belül éli életét, egy idő után azt veszi észre, hogy onnan irigykedik a többi, céljait megvalósító emberre, élete az ingerek hiánya miatt elsivárosodott.

Egyedül a komfortzónán kívül találsz új ingert, azaz tanulhatsz. Bármit is.

Viszont meg kell becsülnöd a komfortzóna által adott biztonságérzetet is, hiszen csak ezek között a körülmények között vagy képes a tanult információt nyugodtan, átgondolva, helyesen feldolgozni, ezek után pedig kipihenni magad.

Aki folyamatosan a komfortzónán kívül éli életét, az a mentális egészségével játszik, méghozzá lutrit. Őket nevezik az átlagemberek bolondnak, vagy adrenalinfüggőnek.

Amikor külső hatásra lépsz ki a komfortzónádból

A hétköznapi életben ebből adódik a legtöbb probléma. Képesnek kell lenni arra, hogy bízzunk annyira, hogy az embereket beengedjünk komfortzónánkba.

De arra is képesnek kell lennünk, hogy megtanulnunk megvédeni ezt a bázist.

A komfortzónából való kényszerű kilépést leggyakrabban a veszteségek okozzák, legyen az akár egy haláleset, a munkahely elvesztése, vagy egy válás (vagy a legnagyobb probléma, egy háború).

Ilyenkor kénytelenek vagyunk ingoványos, számunkra nem ismert terepre lépni, és ott életben, felszínen maradni.

Ilyenkor csak a helyzethez való alkalmazkodással lehet visszajutni a - tapasztalatok által kibővült - komfortzónába.

Darwin igen helyesen mondta azt, hogy:

„Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.”