Így tanulhatsz meg végre nemet mondani

Írta: ,

Nemet mondani szükséges. Aki nem tudja a nemet kimondani, az is mond nemet, csak nem a másik embernek, hanem saját magának. Meg kell tanulni kimondani a „nem” szót, saját érdekünkben.

Az ideológia

1/5 Az ideológia

Azt gondoljuk, hogy az „igen” és „nem” szavak használata egyszerű, pedig éppen az ellenkezője igaz. Körültekintőnek kell lenni, amikor ezeket a szavakat használjuk.

Ha valamire igent mondunk, azzal valami másra automatikusan nemmel voksolunk.

Tehát, mondjuk, ha egy programra igent mondunk, azzal egy másik program lehetőségét zárjuk ki, ugyanarra az időpontra vonatkoztatva.

A „nem” és „igen” szavak egyszerűek, határozottak, egyértelműek – a magyarázkodás szükségtelen. Eldöntendő kérdésre adható válaszok, melyek kapcsán könnyedén sarokba szorítható a választ adó fél.

Rövidsége, magyarázat nélkülisége miatt úgy érezhetjük, hogy ha csak ezeket a szavakat használjuk válaszul, azzal megbánthatjuk a másik embert.

Az „igen” és „nem” szó használatánál a hangsúllyal, a gesztikulációval tudunk manipulálni, ez pedig messze nem olyan egyértelmű, mint a szó, ami viszont már intelligenciafüggő.

Miért nem mondunk nemet?

2/5 Miért nem mondunk nemet?

Életünk első időszakában szüleinkkel, közvetlen környezetünkkel kommunikálunk, akik szinte csak olyan dolgot kérnek tőlünk, amire engedetlenség nemet mondani. Emiatt a „nem” szót szinte mindig retorzió kísérte.

Később, az óvodás kortól kezdve, amikor „tágul” a világ, és megismerjük az emberi kapcsolatok súlyát, olyan szituációkban kerülünk, melyekben megtanuljuk nemcsak a „nem” szó használatát, hanem annak helyes(!) használatát.

Egyre táguló közösségben szocializálódni fontos a folyamatos érdekellentét miatt, melynek kapcsán megismerjük a „nem” szót, annak következményeit a különböző súlyú emberi kapcsolatok szintjén.

Kialakulhatnak az olyan félelmek a „nem” szó kapcsán, mint, hogy félünk attól, hogy megbántjuk a másikat, félünk a „nem” által keletkező konfliktustól, a retorziótól, úgy érzzük, hogy nem leszünk szeretetre méltók, vagy egyszerűen csak azt érezzük, nem segítettünk embertársunkon.

A te életed, a te időd, a te erőforrásaid

3/5 A te életed, a te időd, a te erőforrásaid

A te életed a te felelősséged, a te idődet te magad osztod be saját prioritásod szerint, a te erőforrásaiddal csak neked van jogod gazdálkodni. Minden attól függ, hogy milyen etikai norma szerint lettél nevelve.

Tehát, ha nem tudsz nemet mondani, igenis felül kell vizsgálnod elveidet, ahogy motivációidat is.

Például, ha bűntudat gyötör akkor, ha – alapvetően segítőkész ember lévén – egyszer valamire nemet szeretnél mondani, lehet, hogy a túl sok segítségnyújtás egyfajta pótcselekvés, léleknyugtatás egy másik hibád miatt.

Minden ember saját magáért tartozik felelősséggel, ennek pedig első lépése, hogy idejét, erejét beosztja, nem dolgozik saját maga ellen.

Ez nem azt jelenti, hogy önzőnek kell lenni, mindig csak saját komfortunkat kell nézni, hanem azt, hogy mindennek van egészséges határa, melyen túl már károsan önfeláldozó vagy épp szorongó az ember.

Hogyan kell nemet mondani?

4/5 Hogyan kell nemet mondani?

Első sorban illendően, a megfelelő hangsúlyt és gesztikulációt kell használni.

Ha van nyomós okunk a „nem” szó mellett – mely ok akár fáradtság is lehet – szükségtelen azon szorongani, hogy a másik ember megsértődik majd.

Gondolkozzunk egyszerűen: a sértődésre való oktalan hajlam az ő problémája, melyet nem vehetünk a nyakunkba. Képzeljük csak el, ha mindenki helytelen reakciójáért, túlzó érzéseiért nekünk kellene vállalni a felelősséget.

A „nem” szó mellé érdemes egy összeszedett magyarázatot adni, pár szóban. Lehet hivatkozni bármire, a következő módon: végig kell gondolnom, más ember erre a feladatra a megfelelő, erkölcsi értékeimmel nem egyezik, időbeosztásomba nem fér bele, stb.

A mondatot érdemes mindig egy elnézéssel kezdeni – nem bocsánattal, mert bocsánatot a bűnökért kérünk.

A saját boldogságod

5/5 A saját boldogságod

Amikor az ember megtanulja használni a „nem” szót, szép lassan rájön, hogy olyan dolgokra is lesz ereje, ideje, melyek személy szerint neki fontosak.

Az élet nem csupán önfeláldozásról és mások életéről szól, mely utóbbihoz mi vagyunk a „kellékek”.

Az élet a boldogságról szól, saját boldogságunkról – melynek egyik praktikus szava a „nem”.