Honnan tudhatod, hogy valaki hajlamos az önbántalmazásra?

Írta: ,

Az önbántalmazásra való hajlam ösztönszinten mindenkiben megvan: veled is biztosan előfordult már, hogy olyan erővel szorítottad ökölbe a kezedet egy feszült helyzetben, hogy a tenyereden maradt a körmöd nyoma. Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha valaki direkt keresi a fájdalmat, mert abban látja az egyetlen kiutat…?

Mi az az önbántalmazás?

Olyan szándékos cselekvésről van szó, mely a tudati szinten megélt viszontagságokat saját testi vagy lelki sérüléssel járó tevékenységgel csillapítja.

Általában titokban történik, mivel az illető tisztában van tettének súlyával, és mások előtt szégyelli.

Egyfajta hibás feldolgozási mechanizmus ez, amire a nők és a tizenévesek a leghajlamosabbak a bennük lejátszódó hormonális változások miatt.

Az önbántalmazásnak sokféle formája létezik, a bőr vagdosásától kezdve egészen a káros szenvedélyekig.

A probléma sajnos ördögi kört idézhet elő, mivel a sérülések miatti bűntudat további feszültséget teremt, amit az illető csak a magatartás fokozásával bír levezetni.

Az önlegyőző-szindróma

A pszichológiában egyre inkább elterjedő fogalom arra a tünetegyüttesre utal, ami az önbántalmazók elméjében lejátszódik.

Az érintett kamaszok szüleinek gyakran úgy fogalmazzák meg a dolgot a szakemberek, hogy „gonosz manó” vert tanyát a csemete fejében, aki miatt állandó rosszkedv és magányérzet van jelen.

Ez olyannyira erős, hogy önmagában képes a barátok és a családtagok távoltartására – a páciens ugyanis nem tartja magát méltónak a szeretetteljes emberi kapcsolatokra, továbbá úgy érzi, hogy őt aztán végképp nem értheti meg senki.

Az önbizalom csökkenésével és a testkép torzulásával lassacskán nyilvánvalóvá válik, hogy a felgyülemlett belső feszültséget csakis önbántalmazással lehet levezetni…