Hol vagy a rajzlapon? Lássuk, mit árul el rólad a családrajzod

Írta: ,

Tízből kilenc óvodás szeret rajzolni. A legtöbb anyuka minden délután színes alkotásokkal a kezében viszi haza csemetéjét a közösségből, melyeket sokan aztán évekig őrizgetnek. A gyermekrajzok a másolással kezdődnek, majd a kicsik elsajátítják a főbb vonalakat, megismerik a színeket. Nagyon hamar észrevehető, hogy mindenkinek kialakul egy saját stílusa. Ez felnőtt korban még jellemzőbb, egyesek profi művészekké válnak, néhányan viszont megmaradnak az óvódás szinten. Bárhogy is alakul, egy családrajz sok mindent kifejezhet egy ember érzelemvilágáról, gondolatairól, emberi kapcsolatairól.

A legtöbb gyermek öt-hat éves korára már el tud készíteni egy olyan rajzot, amely betekintést enged az énképébe, megmutatkozik a gyermek anyához és családtagjaihoz fűződő viszonya, továbbá a szülők érzelmi kapcsolata – véli Barancsi Nikolett rajzelemző.  

A kicsik alkotói fejlődésére hatással van a lakóhelye, és lényeges különbség, hogy fiú vagy lány a gyermek, utóbbiak rajzigénye ugyanis sokkal nagyobb és rajzaik is részletgazdagabbak és színesebbek a fiúk rajzaihoz képest.  Ám nem csak gyermekek, hanem felnőttek esetében is sok tanulságos adhat egy családrajz az adott személy érzelmi világáról.

Rajzelemzők úgy tartják, hogy a rajz nem más, mint képi nyelven megalkotott beszéd. Sok kisgyerek képes lerajzolni olyat, melyről beszélni nem tud, vagy nem szeretne. Ennek oka a szókincs hiánya, de az is lehet, hogy ő maga sem tudja, mi a gond pontosan. Időközben rájön, hogy a diszkomfort érzései csökkennek, ha lerajzolja a problémáit. Az óvodás kori rémálmokat sok szülő úgy oldja, hogy másnap megkéri a gyermeket, hogy rajzolja le, amitől félt álmában. A rajzot ezt követően együtt széttépik. Ezen minden gyermek nagyokat kacag és megkönnyebbül, hiszen gyakorlatilag megsemmisítette a „szörnyet”, akivel éjjel nem tudott szembe szegülni.

Mit árulnak el a családrajzok?

Egy óvodás vagy kisiskolás gyermek számára a legfontosabb szociális csoport a család. Még akkor is, ha a különböző elfoglaltságok miatt naponta csak néhány órát tölt családi közegben. A családrajzok 5-12 éves kor között alkalmazhatók a legeredményesebben. Ehhez azonban tudnunk kell, hogy ilyenkor a gyermek nem egy olyan képet alkot meg, amely egy családi fotó is lehetne, hanem egy olyat, ami a saját fejében létezik a család szóval kapcsolatosan. Ha előkészítjük számára a színes ceruzákat, csak annyit kell mondanunk, hogy „rajzold le a családod”. Ennél többre nincs is szükség, hiszen csak befolyásolnánk őt.

Viszont biztos, hogy kérdéseket fog feltenni, ilyenkor a válaszaink ne legyenek konkrétak, biztosítsuk őt arról, hogy a rajz úgy lesz tökéletes, ahogyan ő azt elkészíti, bárhogyan is szeretné. A rajzolás ideje átlagosan 15-30 perc, s eközben érdemes megfigyelni a gyermek viselkedését is. Kivel kezdi a rajzot, elidőz-e egy-egy családtag felett, mond-e közben valamit, javít-e valamit a rajzon. Általában a szülőkkel indul a rajzolás, de hat-hét éves korig jellemző, hogy a gyermek önmagát rajzolja le elsőként (olykor felnagyítva), ez még a kornak megfelelő egocentrikus világképet mutatja.

  • Globálisan pozitívnak nevezzük, amikor az alakok egy sorban jelennek meg, a lapot kitöltik a családtagok és arányosak, érintkeznek egymással vagy kevés térköz van közöttük.
  • Globálisan negatív a rajz, ha nem jelenik meg határozott családszerkezet, ha az alakok szétszóródnak a térben, aránytalanok, esetleg csak kis helyre tömörül mindenki a rajzon és sok az érintetlenül hagyott terület a lapon.

A családtagok elrendezése az egymás közti érzelmi viszonyokat mutatja be, a gyermek szemszögéből. Fontosak az arckifejezések, hogy egymás felé fordulnak-e vagy egymásnak háttal rajzolja le őket a gyermek.

A két szülő között lerajzolt „én” arra enged következtetni, hogy a gyermek szoros köteléket ápol a szüleivel, ha a két szülő egyforma, közel áll egymáshoz, de ha a gyermek önmagát látványosan kisebbnek és távolabb rajzolja, akkor feltehetően kirekesztettnek érzi magát az otthoni környezeteben.

Előfordulhat, hogy a gyermek bekeretez bizonyos alakokat a rajzon. Ez egy igen határozott álláspontot jelent. Ha a gyermek minden alakot elválaszt, az a család szétesésére utalhat. Ha még emellett az alakok erősen zsugorítottak is, az szorongásra, negatív énképre figyelmeztethet. Ám, ha minden alak együttesen van bekeretezve, az a stabil biztonságérzet jele.

A kidolgozott, színes emberalakok kiegyensúlyozott, meleg érzelmi környezetben élő gyermekre jellemzőek. A testileg vagy lelkileg bántalmazott gyermekek rajzaira jellemző a sok grafithasználat, az alakok a lap alsó részén helyezkednek el és gyakran hiányoznak egyes testrészek. Családtagok kihagyása mindig pszichológiai jelentőséggel bír: akit a gyermek nem akar megjeleníteni a képen, azt az életében sem látja szívesen.

Ha önmagát felejti el lerajzolni, akkor negatív az énképe, erősen szorong, fél vagy a családi perifériára került. Előfordul, hogy a gyermek olyan családtagokat is rárajzol a lapra, akik már nem élnek. Ezeket az alakokat általában a lap alján, kevés színnel vagy átsatírozva ábrázolják. Ez arra utal, hogy gondolataiban még gyakran megjelenik az adott személy.

Ha a rajzon megjelenik a talajvonal, tehát fű és virágok is vannak a rajzlap alján, de az alakok nem érintik azt és szinte lebegnek, az a stabilitás hiányára enged következtetni. A szorosan összezárt lábak arra utalnak, hogy a gyermek védekezik valamitől.