Hogyan leljünk lelki békére, ha korán elveszítjük szeretteinket?

Írta: ,

A legnagyobb veszteségeink talán sosem múlnak el nyomtalanul. Legfeljebb enyhíthetünk a tüneteken, ez is komoly munkát igényel. Felnőttként, amikor már racionálisan is felfogjuk mit jelent elveszíteni valakit, aki fontos volt számunkra, lehetőségünk nyílik a traumák feldolgozására. Sokszor azonban egy szűnni nem akaró testi tünet vagy ismétlődő élethelyzetek figyelmeztetnek az elakadásra. Az egyik legsúlyosabb veszteség, ami végigkíséri sorsunkat, az édesanya korai elvesztése, mellyel a szeretet tárgya tűnik el életünkből.

Alvásproblémák, étvágytalanság, az immunrendszer és az endokrin rendszer működésének zavarai mind-mind lehetnek korai traumák feldolgozatlanságának intő jelei. Az élet első négy évében ugyanis az  anyai jelenlét megnyugtató hatása révén a gyermekek csökkent kortizolszinttel viszonyulnak a környezetükhöz. Ez azt jelenti, hogy a stressz szabályozásáért felelős hormont a szervezetük alacsony szinten tartja, hiszen az anya folyamatos védelmet nyújt számukra, így a külvilágból érkező ingereket nem fenyegetésként élik meg. Ha viszont megszűnik az anya védelmező jelenléte, a kortizol szintje megemelkedik és tartósan magas is marad, hiszen komoly védelmi funkciója van a szervezet fenntartásában.

Óvodai vizsgálatok kimutatták, hogy már a rossz minőségű szülői gondoskodás esetén is jelentősen magasabb a gyermekek kortizolszintje, amely rosszabb teljesítőképességgel, alacsonyabb stressztolerancia-szinttel jár. Ezek a gyerekek agresszívekké is válhatnak, érzelmeiket nehezen tudják kontrollálni, így társaik akár ki is közösíthetik őket, ami csak súlyosbítja az amúgy is élénk elutasítás-élményüket.

A korai veszteség-élmény és az ezzel járó szeparációs szorongás, valamint a felnőttkori gyászfolyamatok nagyon hasonlítanak egymásra: mindkét állapotra jellemző az érzelmek, a testi funkciók és a viselkedés szabályozásának hiánya. Ez nyilván nem tudatos és főként nem szándékos működés, ezért is nagyon fontos megérteni a látható tünetek mögötti okokat.

Az édesanya elvesztése valójában a bizalom megrendülésével vagy teljes elvesztésével jár, azaz súlyos kötődési problémákat okoz. Felnőttek életében ez az elköteleződési válságokban, majd a gyakori válásokban, tehát a tartós párkapcsolatra való alkalmatlanságban is megmutatkozik. A bizalom hiánya ugyanis nem teszi lehetővé a fenntartások nélküli, nyílt együttműködést, mert mindig marad egy biztonságos zóna, ahová vissza lehet menekülni és ahol el lehet bújni. Ráadásul a folyamatosan magas kortizolszint fokozott érzékenységet eredményez, így a kisebb problémák, sérelmek is nagyobb súllyal esnek a latba, mint normális esetben.

A stresszhormon tartósan magas szintje a szervezetet állandó készenlétben tartja és védekezési reakcióit felerősíti. A hormonális háztartás ahonnan nem képes egyenletesen biztosítani ezt a magas szintet, tehát a mellékvese, amely a kortizol teremléséért felelős, ki is tud merülni. Ilyenkor jelentkeznek az olyan tünetek, mint a krónikus fáradtság, az alvászavarok, az állandó megfázások, végtagfájdalmak stb.  Érthető, hiszen alacsony kortizolszint mellett még mindig nyomasztóan magas a megélt stressz szintje. A szorongás és az ingerlékenység állandósul és kialakulhatnak akár paranoid félelmek is.

Az esetek többségében kimutatható, hogy a korai anya-gyermek kapcsolat sérülése okán szerzett sebek bár nem tűnnek el a felnőttek életéből, de megfelelő környezeti hatások mellett tünetmentessé tehetők.  Az elfogadó, szeretetteljes légkör képes csillapítani a fájdalmat és minimálisra csökkenteni a stressz szintjét. Újabb veszteség-élmények természetesen felszínre hozzák a gyermekkori traumát is, de a kiegyensúlyozott kapcsolatok hatására a gyász feldolgozása könnyebbé válik. Igaz ez a munkahelyi környezetre is: támogató munkahelyi környezetben kiemelkedő teljesítményt tudnak nyújtani az egyébként fokozottan érzékeny emberek is, akiknek meg kellett küzdeniük a bizalom újjáépítéséért.

Valódi segítséget nyújthat természetesen a terápia is, hiszen ilyenkor a problémára fókuszálva születnek saját válaszok, ám tartóssága ugyancsak függ a környezet hatásaitól.

A környezet felelőssége tehát egyértelmű. Mivel a gondoskodó és a feltétel nélküli szeretetet megtestesítő anya korai elvesztése védtelenné tesz a külvilággal szemben, a későbbi reakciókért nagy mértékben maga a külvilág felelős. Gyakran sokáig nem derül ki a probléma gyökere, hiszen ezt az elemi veszteséget nem is szívesen osztjuk meg bárkivel. Érdemes figyelni a tünetek együttesét és mindneképpen fontos az élhető, érzelmileg stabil környezet fenntartása nemcsak otthon, de a munkahelyen és egyéb társas környezetben egyaránt.