Hogyan és mennyit kell foglalkoznunk magunkkal?

Írta: ,

A „mert megérdemlem” mozgalom keretein belül rengeteget foglalkozunk magunkkal, mégis úgy érezzük, hogy üres az életünk, vagy épp egy helyben toporgunk. Vajon miért?

A „helikopter” gondolkodásmód

Foglalkozunk magunkkal, mégis egyhelyben keringünk, mint egy helikopter. Soha ennyi ideje nem volt az embereknek arra, hogy kényeztessék magukat mindenféle földi jóval, étellel, itallal, kultúrával, sporttal, ruhával.

Akkor hol a hiba? Ott, hogy nem a minőségre adunk, hanem az alap az, amit az aktuális „tudomány”, gondolat-divat, a barátaink diktálnak nekünk. Ez azt jelenti, hogy hiába van mondjuk barátnőnk hasonló helyzetben, egyikőnk sem tud egyről a kettőre jutni.

Sok esetben már atomi szinten ki van vesézve a probléma, mégsem látjuk a megoldást. Gyakorlatilag vak vezet világtalant, egy „never ending story” az életünk. Gondoljuk végig azt, hogy mely gondolatkörrel mennyit foglalkozunk – mondjuk munkába menet.

Próbáljuk meg kontrollálni gondolatainkat, legyen valami szép dolog, amire ilyenkor váltani tudunk, fejben. Ennek nagy előnye, hogy kevésbé leszünk pesszimisták.

A magunkkal foglalkozás leszűkült a külsőségekre

Kényeztethetjük testünket, szükség is van rá. Nincs jobb egy felüdítő fürdőnél, egy fodrásznál, kozmetikusnál eltöltött délutánnál.

Ez mégsem elég. Ez csak arra elég, hogy „kizökkenjünk”, vagy épp emberi kapcsolataink, a kommunikáció által más szögből is rálátást szerezzünk problémáinkra – vagy inkább annak egy kicsi részére.

A megoldás mégsem az, ha megváltoztatjuk, felfrissítjük külsőnket, hanem az, ha bensőnkkel tesszük ugyanezt. Kezdésnek jó a test kényeztetése, ám a folytatás rendre elmarad.

Nem olvasunk – klasszikus – könyveket, melyek amellett, hogy szórakoztatóak, tanulságos élethelyzeteket, kisarkított embertípusokat, azok problémamegoldásait, gondolatait mutatja be tanulságként.

A minőségi időtöltés, az agy szórakoztató fejlesztése sokkal nagyobb felüdülést nyújt, mint a passzív, külső kényeztetés.