Hibák, amiket mindannyian elkövettünk a 20-as éveinkben - észrevétlenül

Írta: ,

A húszas éveink alatt rengeteg új élményt tapasztalunk meg, és olyan szituációkban kell helyt állnunk, amilyenekkel addig nem találkoztunk. Az egyetemi évek, az első munkahelyek és párkapcsolatok pedig tökéletes terepként szolgálnak erre; és arra is, hogy elkövessünk rengeteg hibát. Az alábbiakat például mindannyian átéltük már - legtöbbször észrevétlenül, és csak utólag jöttünk rá, mit is csináltunk valójában.

Egészségtelen függőségek Kép forrása: vogue.com

1/6 Egészségtelen függőségek

A húszas éveinkben akadnak függőségeink, amelyek az egészségestől messze állnak. Ne érts félre, nem kábítószerekre vagy alkoholra gondolok, hanem egészen másra (igaz, sajnos utóbbi kettő sem ritka).

Hajlamosak vagyunk ebben a korban rákattanni különös diétákra, csak hogy jó alakunk legyen a nyárra, és nem foglalkozni a következményekkel.

Megszállottként viselkedünk egy olyan expasi iránt, aki már rég nem akar tőlünk semmit, de mi még titokban napi szinten figyeljük a Facebook üzenőfalát.

Észre sem vesszük, milyen megterhelő dolgokat teszünk, míg el nem jutunk addig, hogy sikerült továbblépnünk rajtuk.

2/6 Mérgező kapcsolatok

Minél fiatalabbak vagyunk, annál nehezebben tudjuk kiismerni a minket körülvevő embereket.

Az egyetemi évek alatt pedig könnyen előfordulhat, hogy olyan társaságba kerülünk, ami nem tesz jót nekünk.

Esetleg olyanokkal kötünk barátságot, akik valójában nem örülnek a sikereinknek, és féltékeny megjegyzéseket tesznek, ha jól sikerül egy randi, vagy átmegyünk egy vizsgán.

De mégis belemegyünk ezekbe a kapcsolatokba, mert nem ismerjük még a működésüket, és nem tudjuk, hogy valójában ezzel saját magunknak ártunk.

Felesleges stressz Kép forrása: greatbigcanvas.com

3/6 Felesleges stressz

Ahogy közeledünk a 25 felé, hirtelen olyan sok dolog bukkan fel az életünkben, ami miatt stresszelni kezdünk.

A munkahely, anyagi helyzet, párkapcsolat csak néhány a listáról, hiszen még olyan apróságokért is képesek vagyunk fél napot átidegeskedni, hogy mennyire lesz hatalmas tömeg a buszon, le tudunk-e majd ülni a három-négy táskánkkal.

Pedig tudjuk jól, hogy nem lenne szabad stresszelni azért, amire semmilyen kihatásunk nincsen.

Főleg, hogy általában másnapra már el is felejtjük, hogy mennyit idegeskedtünk miattuk.

Mindig azt hisszük, hogy van idő Kép forrása: zgomotulgandului.com

4/6 Mindig azt hisszük, hogy van idő

Az egyetemen a beadandó dolgozatoknál hittük azt, hogy rengeteg időnk van még elkészíteni őket.

Így többnyire az utolsó egy-két napban álltunk neki a megírásnak, ami automatikusan magával vonzotta a stresszt.

Később pedig azt gondoljuk, van még időnk gyakorlati helyet keresni, van még időnk eldönteni, mivel szeretnénk foglalkozni, akár 30 évesen is. Pedig igazából sosincs elég időnk.

Utólag mindig megbánjuk, hogy semmittevéssel töltöttünk el rengeteg napot, miközben kár a jövőnket is elkezdhettük volna megalapozni.

Baráti veszekedések Kép forrása: ironhoney.com

5/6 Baráti veszekedések

Amíg mindketten szingliként buliztatok, a legjobb barátnőddel elválaszthatatlanok voltatok.

Majdnem mindig együtt lógtatok, folyton cseteltetek, és ha volt egy hosszú hétvége, tuti, hogy együtt szervezetetek programot.

Előbb-utóbb viszont valamelyikőtök kapcsolatba kerül, és a pasijával kezd el több időt tölteni. Ha ez a valaki a barátnőd volt, szinte biztos, hogy megharagudtál rá, mert elhanyagolva érezted magad.

Sőt, akár olyan komoly vitáitok is lehetnek, amelyek után nagyon sokáig nem békültetek ki. Visszatekintve már megérted az ő helyzetét is, és kicsit sajnálod, ami történt köztetek.

Irigykedni kezdünk Kép forrása: beautheos.com

6/6 Irigykedni kezdünk

Minden ember más életútat jár be; egyesek már a kezdetektől fogva tudják, mit akarnak, és meg is valósítják a céljaikat. Másoknak időre van szükségük, hogy rájöjjenek, mire vágynak igazán.

Mégis, amikor azt látjuk, hogy valaki halad előre a ranglétrán, míg mi céltalanul, egy helyben toporgunk, akaratlanul is irigykedni kezdünk.

Irigyeljük a karrierjét, a bátorságát és talpraesettségét, magunkra pedig egyre mérgesebbek vagyunk.

Idővel persze rájövünk, hogy nincs két ugyanolyan ember, de legalább egyszer biztosan mindenki átéli ezt a szakaszt.