5 jel, hogy ideje határt szabni annak, hogy mit engedsz meg anyukádnak

Szőke Angéla
Írta: ,

Nehéz bevallani, hogy olykor bizonyos korlátokat kell szabni a saját anyánknak, főleg akkor, ha jó a kapcsolatunk és fontos számunkra. Azonban ez bizonyos esetekben nemhogy ajánlatos, hanem elengedhetetlen, sőt, kifejezetten hasznos is lehet. A különösen empatikus embereknek ez problémát jelenthet, pedig meghúzni pár határvonalat jót tesz az önbecsülésünknek, függetlenségünknek és mentális egészségünknek is. Lehet, hogy először nem lesz könnyű az anya reakciójával foglalkozni és bűntudatot is érezhetünk, viszont szükséges lehet annak érdekében, hogy egészséges legyen az anya-gyerek kapcsolat és végre a felnőtt embert lássa bennünk.

Egy anya szinte minden esetben jót akar, azonban tudnia kell, hogy csak azért, mert a gyereke vagyunk, nem engedhet meg magának mindent velünk szemben. Az alábbi öt jel arról árulkodik, hogy ideje határt szabni annak, hogy mit engedsz meg anyukádnak.

1. Azt szeretné, hogy állandóan vele legyél

Ha jóban vagyunk édesanyánkkal és sok időt töltünk vele, az remek, de ha állandóan nyaggat, hogy látogasd meg és számodra ez már teher, akkor itt az ideje annak, hogy ezt elmondd neki.

Ha bűntudatot kelt benned, amiért nem töltesz vele több időt, akkor pláne közölnöd kell vele, hogy nem helyes, amit csinál.

Finoman közöld vele, hogy anya nem határozhatja meg az életét csak és kizárólag a gyereke vagy gyerekei által, hanemneki is szüksége van saját hobbira, barátokra és külön életre. Lehet, hogy először kicsit megsértődik, de hosszú távon mindketten jól jártok. 

2. Beleszól a kapcsolataidba

Ha mindig anyukádhoz fordulsz párkapcsolati tanácsért, akkor ne csodálkozz, ha hajlamos túljátszani a szerepét. Ha viszont úgy szól bele az életedbe, hogy nem is kéred ki a véleményét, pláne helyre kell kicsit tenned. Ha anya előírja, kivel randizz, kivel barátkozz és kérés nélkül avatkozik bele a kapcsolataidba, az hamar feszültséghez vezet, így ne félj megbeszélni vele, hogy mi az, amit vársz és amit nem vársz tőle.

3. Nem fogja fel, hogy felnőttél

Míg kiskorunkban örvendetes dolog, hogy szüleink babusgatnak minket, úgy felnőttként ez pont ugyanennyire idegesítő. Ha anya kicsi lánya vagyunk akkor is, mikor már régóta külön élünk és a saját lábunkon állunk, akkor egyenesen bántónak érezhetjük, ha állandóan főzni ránk, ki akarja fizetni a számláinkat vagy ő akar minden ruhát kimosni és kivasalni.

Ugyan kedves gesztus, hogy segíteni akar, de ha ez számodra inkább megalázó és terhes, akkor mindenképpen szólj neki, hogy hálás vagy a figyelmességéért, de erre nincs szükséged.

4. Elvárja, hogy mindig a rendelkezésére állj

Vannak olyan anyukák, akik megsértődnek, ha nem veszed fel nekik a telefont, vagy nem hívod vissza őket egyből. A Tied veszekszik, ha nem pattansz az első szóra, mikor ő úgy dönt, hogy ugorj fel hozzá? Ilyenkor az a legbékésebb módja a kommunikációnak, hogyha megkérdezed, ő milyen gyakran szeretne veled beszélni vagy találkozni, majd te megmondod neki, hogy te mennyiszer szeretnél és találkoztok valahol középen. A hívások és látogatások számét később fokozatosan csökkentheted, így nem lesz olyan drasztikus az átállás. 

5. Teljesen rádtelepszik

Ha azért vagy sokat anyukáddal, mert élvezed a társaságát, az remek, azonban ha a mindennapi életed szerves rész felnőtt korodban is úgy, hogy ez téged zavar, akkor meg kell mondanod neki. Ha sokkal intenzívebben beleszól az életedbe, mint a többi ismerősöd szülei, közöld vele, hogy tudod, hogy jóindulat vezérli, de ezzel csak visszatart téged. Valószínűleg ezzel nem fog egyetérteni, de nem tőle kell elvárnod, hogy megváltozzon, hanem neked kell meghúznod a határvonalat.

Kép forrása: Aaron_Amat/Depositphotos.com

Fókuszban

Egyszerű húsvéti ötletek, amikkel instant ünnepi hangulatot teremthetsz a családban

Így tanítsd meg a gyerekednek, mi a jó és a rossz érintés

Egy mobil, amivel bátran villoghatsz, de nem kerül egy vagyonba

Tiszta lakás, ragyogó jókedv