Hagyjuk a közhelyeket! A bizalomról – őszintén

Írta: ,

Minden ember veszít bizalmat: hol többet, hol kevesebbet, hol szándékos, hol rajtunk kívül álló ok miatt, hiszen nem tudunk teljesen tisztán élni. És igen, néha lebukunk. Ez egy általános, hétköznapi dolog. Ami nem baj.

A káros „bizalom” ideológia

Viszont az ideológia, amit a bizalom fogalma köré épített hangzatos szólamok inkább károsak, mint egészségesek. Nézzük kicsit más szemmel.

A bizalomvesztést végleges, soha helyre nem hozható dologként kezeljük, szélsőségesen, drámaian. Valljuk be, ez a kamaszok műfaja, nem egy felnőtt gondolkodású emberé.

Úgy gondolkozunk, hogy ha kijelentjük azt, hogy nálunk a bizalmat könnyen el lehet veszíteni, mert mi annyira nagy értéknek, életformánknak tartjuk, hogy zéró a tolerancia, akkor mi egyenes emberek, azaz megbízhatóak vagyunk.

Tehát pozitív lesz megítélésünk, méghozzá annyira, mintha az kőbe lenne vésve.

A bizalom korunk „szent tehene”, túl nagy jelentőséget tulajdonítunk neki – főleg akkor, ha nem mi veszítjük el másoknál a bizalmat, hanem más veszíti el azt nálunk. Szinte nincs bocsánat.


A bocsánatkérés 5 nyelve: a tiéd melyik?


 

Felesleges szólamok a bizalomról

Ezek a közhelyek igen drámaiak, úgymint: ha a bizalmat elveszítette valaki nálunk, akkor azt nehéz visszaszerezni, egy rossz lépés az életben és el is veszíted, törékeny kincs, stb. 

Így azt sugalljuk, hogy ne is kezdjen neki a másik ember a hiba korrigálásának, mert az szinte reménytelen. Nem bátorítjuk őt, hogy „emberebb”, jobb ember legyen, hanem megbélyegezzük.

Hogyan álljon neki ilyen „lehetetlen” kondíciókkal, a biztos kudarcot előrevetítve a hibás fél a hiba kijavításának?

A bizalom oda-vissza ható dolog, kétirányú, annak hiánya mindkét felet egyaránt nyomasztja. Azt is, akiben nem bíznak, azt is, aki nem bízik.

A másik ember rossz hozzáállását csak azzal lehet javítani, ha bizalmat előlegezünk neki, bátorítjuk, hogy „fog ez menni”. Tehát, sokkal életszerűbb az a mondás, hogy a gyanú megbetegít, a bizalom meggyógyít.