Hagyjuk a közhelyeket! A bizalomról – őszintén

Írta: ,

Minden ember veszít bizalmat: hol többet, hol kevesebbet, hol szándékos, hol rajtunk kívül álló ok miatt, hiszen nem tudunk teljesen tisztán élni. És igen, néha lebukunk. Ez egy általános, hétköznapi dolog. Ami nem baj.

A káros „bizalom” ideológia

1/5 A káros „bizalom” ideológia

Viszont az ideológia, amit a bizalom fogalma köré épített hangzatos szólamok inkább károsak, mint egészségesek. Nézzük kicsit más szemmel.

A bizalomvesztést végleges, soha helyre nem hozható dologként kezeljük, szélsőségesen, drámaian. Valljuk be, ez a kamaszok műfaja, nem egy felnőtt gondolkodású emberé.

Úgy gondolkozunk, hogy ha kijelentjük azt, hogy nálunk a bizalmat könnyen el lehet veszíteni, mert mi annyira nagy értéknek, életformánknak tartjuk, hogy zéró a tolerancia, akkor mi egyenes emberek, azaz megbízhatóak vagyunk.

Tehát pozitív lesz megítélésünk, méghozzá annyira, mintha az kőbe lenne vésve.

A bizalom korunk „szent tehene”, túl nagy jelentőséget tulajdonítunk neki – főleg akkor, ha nem mi veszítjük el másoknál a bizalmat, hanem más veszíti el azt nálunk. Szinte nincs bocsánat.


A bocsánatkérés 5 nyelve: a tiéd melyik?


 

Felesleges szólamok a bizalomról

2/5 Felesleges szólamok a bizalomról

Ezek a közhelyek igen drámaiak, úgymint: ha a bizalmat elveszítette valaki nálunk, akkor azt nehéz visszaszerezni, egy rossz lépés az életben és el is veszíted, törékeny kincs, stb. 

Így azt sugalljuk, hogy ne is kezdjen neki a másik ember a hiba korrigálásának, mert az szinte reménytelen. Nem bátorítjuk őt, hogy „emberebb”, jobb ember legyen, hanem megbélyegezzük.

Hogyan álljon neki ilyen „lehetetlen” kondíciókkal, a biztos kudarcot előrevetítve a hibás fél a hiba kijavításának?

A bizalom oda-vissza ható dolog, kétirányú, annak hiánya mindkét felet egyaránt nyomasztja. Azt is, akiben nem bíznak, azt is, aki nem bízik.

A másik ember rossz hozzáállását csak azzal lehet javítani, ha bizalmat előlegezünk neki, bátorítjuk, hogy „fog ez menni”. Tehát, sokkal életszerűbb az a mondás, hogy a gyanú megbetegít, a bizalom meggyógyít.

Értékrendek különbözősége

3/5 Értékrendek különbözősége

A bizalom kiépítése tettekkel és gesztusokkal történik, melyek szintén egyéni elbírálás alapján kerülnek mérlegre.

A bizalom egy igen szubjektív érzés, hiszen a tett, amivel elveszíthetjük a bizalmat, saját etikai normáink szerint – ami mindenkinél kicsit más, addigi életének tapasztalatai alapján – kerül mérlegre.

Ennek alapján döntjük el azt, hogy nagy vagy kicsi bizalomvesztésről van szó. A bizalom elvesztése csalódással, veszteségérzéssel jár, ezért fáj annyira.

A bizalom nem szabad, hogy kegy legyen, hiszen ha bízunk, azzal nem a másik emberrel teszünk jót, hanem saját magunkkal. A mi, saját életünk működéséhez szükséges az, hogy megadjuk másoknak a bizalmat.

Képtelenség nélküle bármilyen emberi kapcsolatot kilépíteni. Aki nem bízik, az elszigetelődik.

A bizalmat ki kell érdemelni?

4/5 A bizalmat ki kell érdemelni?

A kisgyermekek nem ismerik a bizalom meghatározását. Viszont születésüktől fogva bíznak, „csak úgy”.

Ez életük alapja.

Igen, a feltételek nélküli bizalom kiszolgáltatottá tesz. Am bizalom nélkül semmit sem tanulunk a világból, nem ismerünk meg embereket, országokat, élethelyzeteket – kizárjuk magunkat mindenből, ami előrébb visz.

Mi az oka annak, hogy nem bízunk? Egyszerű. Kontroll alatt akarjuk tartani a másik ember gondolatait, érzéseit, nehogy „átverjen” minket, bármilyen apró dologban is. (Természetesen ez lehetetlen.)

Ennek oka az, hogy túl okosnak hisszük magunkat, és túl paranoiásak vagyunk – azaz, nem tudunk természetesen, az élet dolgainak örülve élni, nem tudjuk az élet hullámvasútját élvezni.

A bizalom régen

5/5 A bizalom régen

Sokan úgy gondolják, hogy régen egyszerűbb volt bízni. Igen, mert nem gondoltuk azt, hogy ésszel minden hibát ki lehet kerülni, ahogy a megbocsátás fogalma sem kegy volt, hanem inkább életvitel. És még valami: régen az emberek tudták, hogy csak összefogással élhetnek túl – mindenki tudta ezt.

Emiatt senki sem akart játszani a másik emberrel, főleg nem haszon fejében, hiszen az ilyen embert rövid úton kizárták a közösségből, ha nem akart megváltozni, a hibát kijavítani. Most könnyedén vált egy ilyen ember közösséget, ahol mindent tiszta lappal kezdhet, ám régen erre nem volt lehetőség, mivel az emberek életüket adott környéken élték le.

A ma emberének, bizalomvesztés esetén nem kell szembenéznie saját magával, nincs rákényszerülve, nem függ tőle a léte. Egyszerűen csak odébbáll.

A bizalmatlanság egyre csak terjed – mert jó közhelyeink és ideológiáink vannak. Ha egy ember épp csalódott, akkor a népszerű, ám ostoba idézet jobban hat rá, beleéli magát, és ebben a hitben ragad. Életforma lesz a bizalmatlanság, és boldogtalanná teszi magát.

A bizalmatlanság a mai paranoiás társadalomban futótűzként terjed, ami a világban krónikus bizalmatlanságot eredményez. Ez pedig egyre csak szítja a vallási, politikai, és egyéb jellegű feszültséget, ami megingatja a társadalom alapjait. A bizalmatlanság elvesz. A békét veszi el. A jövőt veszi el.