Ezért jó a bűntudat a lelkednek

Írta: ,

A bűntudat nyomasztó fogalom, pedig nem kellene annak lennie. Az egészséges bűntudat kellemetlen érzés, nem nyomasztó. Az egészséges bűntudat olyan tettekre, változásokra sarkallja az embert, ami előnyére válik. Hiszen „csak” arról van szó, hogy érzékeljük „bűnünket”, melyet a bűntudat hatására igyekszünk jóvátenni, s igyekszünk azt a bűnt legközelebb nem elkövetni.

Bűntudat, lelkiismeret-furdalás nélküli világ

1/5 Bűntudat, lelkiismeret-furdalás nélküli világ

Ez az a világ, ami nem lenne élhető. A bűntudat, lelkiismeret-furdalás nélküli világban bármit megtehetne az ember, azaz mások rovására élne.

Jobb esetben elkülönülve, magányosan élné napjait minden ember, hiszen képtelenek lennénk érezni azt, honnan kezdődik a bűn.

Akiben nincs bűntudat, nincs erkölcsi fék, nincs etikai, erkölcsi rendszer, ezek kapcsán abban az emberben felelősségvállalás sincs.

Ez kóros – az ilyen ember lelki beteg, ahogy az ilyen „egyedeket” tartalmazó társadalom is beteg.

Mégis egyre inkább azt látjuk, hogy efelé tendál a világ…

Mindenkiben ott van

2/5 Mindenkiben ott van

Lelkiismerete mindenkinek van. Teljesen mindegy, hogy a Föld melyik részéről való.

Ám mindenki más kultúrában, családban nő fel, így az erkölcsi normák eltérnek. Ez azt jelenti, hogy mindenkinél máshol van az a pont, aminek átlépése lelkiismeret-furdalást, bűntudatot okoz.

Már ezek a – többnyire – aprócska különbségek is komoly feszültségeket okoznak emberek, népek között. A toleranciát, béketűrést éppen ezért ebben az esetben igen komolyan kell venni.

A bűntudatot, lelki egészségben élő emberek esetében, mindig valamilyen jóvátétel követi. Olyan, melyet a társadalom, a család, a mikro- és makrokörnyezet elfogad.

A jóvátétel minősége nemcsak a bűn és bűntudat nagyságától függ, hanem adott közösség elvárásaitól is. A túlzott és az „eltüntetett” bűntudat is komoly betegségek, konfliktusok forrása lehet.

A bűntudat kialakulásának alapjai

3/5 A bűntudat kialakulásának alapjai

Itt kell megemlíteni, hogy a lelkiismeret-furdalás és a bűntudat nem azonos fogalmak. A bűntudat erősebb, makacsabb érzés, éppen ezért könnyebb átesni a ló túloldalára.

Ez attól – is – függ, hogy adott személynek mennyire van reális képe önmagáról, arról, hogy mit várnak el tőle, illetve hogy ebből mit akar és képes magáénak vallani.

A felnőtté válás folyamata – többek között – arról szól, hogy ki kell alakítanunk elvárásainkat, mégpedig saját magunkkal szemben.

Ebbe a folyamatba sok hiba csúszhat, egyrészt, mert hibás gondolati utakon járunk a félig önállóság kapcsán, másrészt az is elképzelhető, hogy a gyerekkori alapok némelyike hibás, ingatag.

Azt is fel kell fognunk, hogy a különbözőség még nem értéktelenség. Tehát nem feltétlenül azok a normáink, mint környezetünknek, ami messze nem biztos, hogy rossz.

A túlzott bűntudat

4/5 A túlzott bűntudat

A mai világ példamondatai: hibázni bűn, ám emberi kapcsolatainkban elfogadott, az érvényesülés kapcsán.

Ez a kettősség mindenkiben feszültséget okoz, hiszen gyerekkorunkban mást tanulunk, mint amit felnőtt korunkban tennünk kell, mely dolgokat el kell másoktól is fogadnunk.

Ezáltal csorbul a felelősségvállalás is, ami környezetünkkel való kapcsolatunkban is szorongásokat, problémákat okoz.

Többek között ennek kapcsán a lelki egyensúly felborul, és mivel a probléma folyamatos, a lelki egyensúly felborulása tartós problémához, a lélek betegségéhez, a személyiség torzulásához vezet.

Az indokolatlan bűntudat érzése megfosztja az embert az örömtől. Az örömtelenség katalizálja a többi lelki betegséget, majd a fizikai betegségeket.

A „nem létező” bűntudat

5/5 A „nem létező” bűntudat

A jóvátétel, a dolgok újragondolása megnyugváshoz vezet. Ez lenne a normális folyamat. Az viszont már kóros, ha valaki meg nem történtté teszi magában a helyzetet, mely bűntudatot okoz, okozna.

Van olyan is, amikor valaki saját és más emberek érzelmi világát kizárja, elhanyagolja. Ezt nevezik alexithymiának, ami az emberi kapcsolatok súlyos zavarával jár együtt. Az illető akár ki is éghet.

Ilyenkor a beszéd érzelemmentes, „elszíntelenedik”, elszegényedik, például kevés lesz benne az érzelmet kifejező jelző. A mai kor népbetegsége ez – melyet nem neveznek betegségnek –, és mely a személytelenséggel, az arc kifejezéstelenségével, érzelemmentességgel jár együtt. 

Ezek a betegségek mind-mind arra irányulnak, hogy ne kelljen felvállalni etikai rendszerünket, ezáltal a bűntudatot, a vele járó belső konfliktust.

Úgy gondoljuk, nem igazi bűn az, ami nem jár együtt bűntudattal, ezért nem a bűnt szüntetjük meg feloldozással, hanem a bűntudatot... helytelen, lelket károsító mechanizmusokkal.