Ezeket ne mondd annak, aki nem akar gyereket!

Írta: ,
„Te vagy a meg nem született csemetém a jövőből? Ugye, hogy nem! Akkor semmi jogod ahhoz, hogy ítélkezz fölöttem!” Nos, valószínűleg ezt válaszolnák a következő megnyilvánulásokra azok a nők, akik úgy döntöttek: nem szeretnének gyereket…

„De hát sokkal boldogabb lennél, ha szülnél!”

Éppenséggel egyetlen tudományos kutatás sem bizonyítja, hogy az anyák boldogabbak vagy elégedettebb lennének azokkal, akik nem vállaltak kisbabát.

Ráadásul a gyermektelenségre voksolók nagy része úgy érzi, hogy sokkal kevésbé lenne teljes az élete egy kis jövevény érkezésével. Lehet, hogy ezt az álláspontot nem tudod magadénak érezni, de mivel nem a tiéd, nem is kell!

„El sem tudom képzelni, miért ne akarna az ember gyereket!”

Remek, ezzel sikerül hangot adnod a véleményednek. De mit érsz el vele? Mégis mit lehet erre reagálni? Talán egy kicsit durva a hasonlat, viszont képzeld csak el, hogy te mondjuk imádod a pizzát, és akkor jön valaki, aki azt mondja: ő nem.

Mit tudtok kezdeni egymással? Egyéni preferenciáról, ízlésről és értékrendről van szó, melyen nem érdemes vitatkozni. Ja, és ne feledd, hogy nem feladatod meggyőzni senkit a fajfenntartás fontosságáról.

„Mit csinálsz egész álló nap?”

Azt hiszed, hogy akinek nem kell szoptatnia, pelenkát cserélnie, mesét olvasnia, játszótérre járnia, később pedig különórákra cipelni a kicsiket, annak merő sorozatnézés és láblógatás az élete?

Lehet, hogy az anyaság életed (egyik) legfontosabb missziója, ettől azonban még semmi alapod nincs arra, hogy értelmetlennek lásd azoknak a mindennapjait, akik más úton járnak, mint te.

„Ki fog gondoskodni rólad, amikor megöregszel?”

Valószínűleg a rokonok, a barátok vagy egy otthon. Reálisan nézve a dolgot: a mai világban egyáltalán nem biztos, hogy a gyerekek elérhető közelségben lesznek azokban az évtizedekben.

Egyre többen vállalnak munkát a hazájuktól távol, vagy éppen egy csöppnyi szabadidejük sincsen. Oké, hogy a történelemben még nagy szerepe volt a családnak az idősek gondozásában, ez azonban mostanság már egyre kevésbé állja meg a helyét.

„De hát a gyerek az élet értelme!”

Igen, a te életedé, meg egy csomó másik emberé. Ezzel együtt nem biztos, hogy mindenkié. Ahányan vagyunk, annyifélék – és ez így van jól, a világ ettől szép. Igazából elszomorító szűklátókörűségre vall, ha szerinted mindenkinek úgy kellene gondolkodnia egy adott kérdéskörben, mint neked…

Tehát magadról állítasz ki szegénységi bizonyítványt, amikor valaki más életének értelmét határozod meg.

„Mégis miről tudsz beszélgetni másokkal?”

Mindenki tudja, hogy a gyermek születése olyan örökre megváltozott – és legyünk őszinték, némileg beszűkült – tudatállapotot jelent, ami a kisbabát lépteti elő elsőszámú témává. Sőt, második és harmadik helyen is hajlamos az ember csak erről beszélni, s ennek megfelelően átalakulhatnak az emberi kapcsolatai.

Valószínű azonban, hogy a várandósságod előtt is kommunikáltál másokkal, ennek megfelelően a gyermeket nem vállalók sem hallgatnak.

„Úgyis meggondolod magad!”

És ha igen, akkor mi van? A gyermeket nem akaró ismerősöd álláspontja még megváltozhat, de te ne erre figyelj, hanem arra, hogy inkább tágítsd a saját nézőpontodat – mert rád fér, nem is kicsit. Az, hogy valaki szeretne-e kisbabát vagy sem, abszolút nem a te dolgod. Ha pedig a véleményedet kérdezi valamilyen ügyben, nem éri felhozni érvként, hogy például azért vannak problémái, mert nem szeretne kisdedet.

Úgy érzed, végképp nem tudod megemészteni, ha valaki nem akar gyereket? Esetleg felháborodtál az összeállításunkon, mert szerinted simán lehet ilyet mondani az embereknek? Akkor nincs más dolgod, mint a saját nyugalmad érdekében elkerülni az ilyenek társaságát, és csak olyanokkal barátkozni, akik hasonlóan gondolkodnak, mint te.