Minden nő képes csábító és vonzó lenni, csak nem mindenki ismeri a trükkjét

Király Eszter
Írta: ,
Minden nő képes csábító és vonzó lenni, csak nem mindenki ismeri a trükkjét

A jó nő lehet, hogy nem szabályos szépség, csak olyan érdekes arcú, nem ismeri a sminkelés csínját-bínját, és talán fogalma sincs, hogyan kell felkenni az alapozót, vagy hogyan kell helyesen használni a szempilla göndörítőt. A jó nőnek lehet, hogy nincs fenékig érő, csillogó, fénylő és dús haja, mint a sziréneknek. Lehet, hogy nem is a divat rabja, nem aggatja tele magát brandekkel, márkanevek címkéivel, és számára nem no name, ami márkátlan. A jó nő fontos titkot őriz, tudja a titkos összetevőit a karizma, az igényesség, az ápoltság, az intelligencia, és a báj elixírjének. Ez a kisugárzás, amiben ő profi. A kisugárzása üzeni a világnak, hogy ő egy jó nő. A nő, aki nem szereti, és nem értékeli önmagát, ne csábítson, és ne várjon csodát, égszakadást és földindulást. Az a nő nem fog buja, érzéki feromonokat árasztani, melyek megbolondítják a kiválasztott férfit. És nem fog a parfümériában órákig illatot válogatni, egyedül, önmagának saját ragyogása, és észveszejtő illata miatt. És nem fog a fehérneműboltban combfixet, kéjesen vad, férfifantáziát részegítő fehérneműt vásárolni, sminkfelszerelések szivárványszínei között sem bolyong majd lelkesen, hanem marad színét vesztett, szép, szomorú nő, akire senki nem figyel fel. Pedig a férfi a színeket, a hangot, az érzéki látványt, a finom illatot, az őszinte mosolyt, és a kiragyogó, nem tolakodó magabiztosságot favorizálja.

Milyen a jó nő a férfiak szerint? Először is kedves. Nem pokróc, nem arrogáns, nem okoskodó, nem fennhéjazó. Nem beszél folyton magas lóról, nem bizonygatja az igazát, nem szól be, és becsmérlő szavakkal nem alázza a férfiegót. Tiszteli a férfit. A férfinak, nem is kérdés, hogy először tiszteletreméltóvá kell válni, hogy a nő igazán férfiként tekinthessen rá. A tisztelet nem azt jelenti, hogy a nőből szép lassan „yes woman”, vagy bólogató, kalaptartón ülő cicamica válik, nem jelent hajbókolást, vagy feltétlen egyen gondolkodást. A nő a közös döntés lehetőségét is tiszteletben tartja, nem zúzza szét a férfi önértékelését azáltal, hogy megkérdezése nélkül hoz meg kettejüket érintő lényeges kérdésekben döntést. A nő számára a tisztelet egyenlő a szeretettel, az egyik legszebb ösztönös érzés, nem kényszerűség. A jó nő támogató. Segítséget, tanácsot, és támaszt nyújt, vagy egészen egyszerűen csak ott van. A jelenlétével, a személyiségével, a kisugárzásával gyógyít, és simítja el a homlokráncokat. A jó nő nem dirigál, nem parancsolgat, és nem bedurcázással, vagy hisztivel éri el, amit akar. Nem szenved hercegnőszindrómában, nem játszik csendkirálylányt, nem pattogtatja a „Mi bajod? Semmi.” típusú párbeszédeket. A jó nő világosan, érthetően, tisztán artikulálva mondja el, hogy mit akar. Bújik, hízeleg, dorombol, csókol. A férfi átlát a szitán, de cseppet sem bánja, erejét veszítve adja át magát a nő praktikáknak.