Bakancslista hetven felett – mert az élet nem áll meg!

Írta: ,

Nem először találkozom idősotthonban élő emberekkel, és mindig csodálattal tölt el, hogy sokan közülük mennyire élvezik az életet, micsoda energia és vidámság árad belőlük. Pontosan tudják, hogy a beköltözéssel nem ért véget az életük, sõt, sokak számára csak most nyílt ki igazán a világ! Olyan nyugdíjasokkal beszélgettünk, akik mernek nagyot álmodni, akik nem riadnak vissza a kissé szokatlan, esetleg vakmerő kalandoktól sem.

Az Olajág Otthonokban másfél éve indult útjára a Bakancslista kezdeményezés, amelynek keretében lehetõség szerint teljesítik a lakók vágyait. Fõként olyan dolgokról van szó, amelyeket az idõs emberek önmaguk nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudnának megszervezni.

„Egy izgalmas ötletnek indult, mi sem tudtuk elõre, hogy ennyire sikeres lesz – meséli dr. Szirmai Viktor fõigazgató. – Hála kolléganõmnek, aki az ötletgazda, rengeteg álmot megvalósíthattunk az elmúlt másfél évben. Az otthonainkban rengeteg programot szervezünk a lakóknak, de ezek közösségi foglalkozások, és nem olyanok, ahol a saját egyéni vágyakat, álmokat meg lehet élni. Úgy vélem, érdemes erre is lehetõséget biztosítanunk, egyrészt hogy megismerjük az idõs emberek egyéni értékrendjét, másrészt hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy az élet nem zárul le azzal, ha valaki otthonba költözik.

Dr. Szirmai Viktor elárulta, hogy a Bakancslistához eleinte sokan szkeptikusan viszonyultak, de ma már egyre többen árulják el neki a vágyaikat.

„Amiben csak tudunk, segítünk. Igyekszünk támogatókat találni a kezdeményezéshez, hiszen a közösségi erõforrásokból nem lenne ildomos egyéni vágyakat finanszírozni. Számos kedves kérés érkezett eddig, volt több utazás, néhány gyertyafényes vacsora, akadt, aki limuzinnal szeretett volna utazni. Olyan is, aki sakknagymesterrel sakkozott. Az egyik hölgy nagy vágya volt, hogy eljusson az orchideakiállításra. Sajnos, õ azóta már nincs velünk, de ezt a kívánságát teljesíteni tudtuk, s az öröme örök emlék marad számunkra.”

Ha még egyszer megkérnék a kezem, itt tartanám az esküvõmet!

Magosiné Molnár Zsuzsanna 14 éve él a Csepeli Olajág Otthonban. Szeret itt lenni, és hálás azért, hogy életre szóló élménnyel ajándékozták meg.

„Gyermekkorom óta rajongok a lovakért, idõnként a házunk táján volt egy-kettõ, hobbiszinten magam is lovagoltam – meséli. – Évek óta szerettem volna kedvenceim közelébe kerülni, és amikor megtudtam, hogy a kívánságom teljesül, gyermekként sírva fakadtam, és tapsikoltam örömömben! A lovak rendkívül okos, szépséges állatok, versenypályákon vágtatva szinte „úsznak a levegõben”, lenyûgözõ a paták dübörgése, olyan, mint megannyi hatalmas szívdobbanás. Három csodálatos napot töltöttem a dömsödi lovas majorban, bátran mondhatom, hogy a földi mennyországba kerültem. Kedves emberek és állatsereg vett körül, a kedvenceim mellett kisállatokat is találtam. Simogattam, becézgettem õket. Szeretek egyedül lenni, ilyenkor társam a nyugalom, a csend. A majorban mindezt megtaláltam. Külön élményt jelentett az égbolt, Budapesten nemigen látni ennyire csillagosnak az eget. Ha még egyszer megkérnék a kezem, hiszen még csak 78 éves vagyok, itt tartanám az esküvõmet.”

A repülés Zsuzsanna másik kedvenc idõtöltése. Ha nem a világot járta utasszállítóval, akkor helikopterre, kis motorosra vagy sárkányrepülõre pattant. Sõt, 69 éves korában 4000 méterrõl tandem ugrott ejtõernyõvel. Ha úgy alakulna, ezt szívesen megismételné. És hogy mi szerepel még a bakancslistáján az ejtõernyõzésen kívül? Nos, szeretne jóban lenni magával és a világgal. Továbbá bízik benne, hogy egyszer megüti a lottófõnyereményt, ugyanis nagy vágya, hogy az idõsotthon számára nyári lovas rezidenciát építtessen.

Aranylakodalom egy kis nosztalgiával

Ötvenedik házassági évfordulóját ünnepelte a Liptai házaspár, Rózsa és József, akik ebbõl a jeles alkalomból egy romantikus gyertyafényes ebéden vettek részt. Az asszonytól megtudtuk, hogy nem véletlenül kérték ezt.

„Fiatalkorunkban a Dob utcában laktunk, és rengeteget kirándultunk a Margitszigeten. Nekem mindig is nagy kedvencem volt ez a hely, imádom a természetet, szerettem arra sétálgatni. Úgy gondoltuk, a házassági évfordulónkat itt megünnepelni nagyon szép lenne. Boldogok voltunk, amikor megtudtuk, hogy itt tarthatjuk az aranylakodalmunkat. Számomra ez a tökéletes helyszín, eszembe juttatja a régi idõket. Minden varázslatosra sikerült. Az ebéd isteni volt, a terítés gyönyörû, számos különlegességet ettünk, és pezsgõt is ittunk. És persze sétáltunk egy jót a szigeten, kicsit nosztalgiáztunk, elõjöttek a régi érzések. Örök emlék marad számunkra ez a szép nap.”

A teljes cikket a Családi Lap 2016 októberi számában olvashatod el!

Szerző: Lendvai-Orosz Hajnalka