Az univerzális gyógymód: lélekgyógyászat

Írta: ,

Amikor egy betegség kapcsán észleljük a kellemetlen tüneteket, elmegyünk orvoshoz. A protokoll szerint megvizsgál minket, megnevezi a betegséget, és gyógyszert ír fel. Ezt mi beszedjük, és meggyógyulunk. Ennyire egyszerű lenne?

A hajlam kérdése

1/5 A hajlam kérdése

Azt minden nő tudja, hogy aki egyszer már alaposan felfázott, könnyebben fázik fel újra.

Laikusként azt mondjuk, hogy vannak, akik hajlamosak erre, és egész életük folyamán ezzel fognak vesződni – ha nem vigyáznak magukra, hajlamukat szem előtt tartva.

De mit jelent az, hogy hajlam? Az orvosi nézet szerint azt, hogy valaki genetikailag hajlamos adott betegségre.

Ezt a hajlamot többnyire – mondjuk szívbetegség kapcsán – genetikai vizsgálat nélkül, a felmenők betegségeire rákérdezve, és egyszerűbb vizsgálatok által állapítják meg.

Mivel adott betegség nem csupán hajlam által betegíthet meg, hanem egyéb úton is, továbbá az egészséges életmód szinte minden hajlam által kialakuló betegséget késleltet, mindenkit arra kérnek, hogy éljen egészségesen.

Tehát, csak különleges esetekben van genetikai vizsgálat, mindenkinél egyéni vizsgálatra nincs is szükség.

A java csak most kezdődik

2/5 A java csak most kezdődik

Ezekből következik az, hogy a laikusok által használt „hajlam” szó bármire ráhúzható, megfoghatatlansága által.

Valamilyen szinten megnyugtat mindenkit a szó, hogy „hajlam”.

Nevet adtunk a problémának, ez lesz életünk „keresztje”.

Ahogy öregszünk, egyre több betegséget zsebelünk be, ahogy szüleink, nagyszüleink.

Ott tartunk, hogy vígan mosolygunk az olyan „vicces” közhelyeken, miszerint ha negyven felett reggel semmid sem fáj, akkor az azt jelenti, hogy nem élsz.

De mi van azokkal az emberekkel, akik súlyos betegségüket meghazudtolva évekig, évtizedekig képesek életben maradni, a tapasztalatokon alapuló orvosi jóslatok ellenére?

Hogyan „csinálja” ezt mondjuk Mosolyka, vagy Stephen Hawking?

Szülők terhe

3/5 Szülők terhe

Ha minden fejben dől el, akkor – a mai divatos nézetek alapján – képesek vagyunk gondolatainkkal gyógyulni, agyunkkal uralni testünket.

Lehet benne igazság, ha a súlyos betegek képesek „alkut kötni élettel és halállal”. Ennek alapján akár az átlag, hétköznapi, „könnyebb” betegségek elménk által gyógyíthatóak is lehetnek.

Ha mondjuk, a családban van időskori cukorbeteg az egyik ágon, többnyire arra koncentrálunk, attól a betegségtől „félünk”, tartunk. Ott lebeg a szemünk előtt mint egy cél, egy megdönthetetlen tény: mi is betegek leszünk.

Kérdés: miért nem a család azon felére koncentrálunk, ahol nincs ilyen betegség? Mért nem azt hisszük, hogy mi a család másik, egészségesebb ágát képező ősöktől örököltük a géneket?

Még egy kérdés: miért testi tünetet, betegséget keresünk, miért nem a gyökerét a problémának?

Mi a helyzet akkor, ha a testi betegség „csak” egy – meghatározott – lelki betegség tünete? Mi a helyzet akkor, ha szüleink lelki problémáit hordozzuk tovább, azt sajátunkként megélve?

Magyar kutatók bizonyították

4/5 Magyar kutatók bizonyították

Kéri Szabolcs pszichiáter és kutatócsoportja 39 poszttraumás stresszben szenvedőt és kontroll csoportként 31 traumán átesett, ám nem beteg személyt vizsgált.

A terápia keretein belül megtanították azt a betegeknek, hogy hogyan különítsék el a traumával kapcsolatos irracionális gondolatokat az egyéb gondolatoktól.

A képzeletet is felhasználták, ilyen volt a relaxáció, az érzelmek képzeletbeli megsemmisítése. MRI-vizsgálatokat végeztek kezelés előtt és után.

Azt vették észre a betegeken, hogy a hippokampusz megnövekedett. Emellett, a vérmintákból kiderült, hogy a FKBP5 jelű génnel kapcsolatban változások mentek végbe.

Ez a gén összefüggésben áll a depresszióval, a stresszhormonokkal. Tehát, a gén és a gondolat összefügg.

Hol kezdjük a gyógyulást?

5/5 Hol kezdjük a gyógyulást?

Gondoljuk végig, hogy milyen betegségek, tünetek térnek vissza életünkbe, azt is, hogy mely időszakokban, milyen súlyosan.

Számtalan olyan információt találhatunk, melyek a testi betegségekhez hozzá rendelik a lelki betegségeket, melyet érdemes saját életünkre „lefordítani”.

Ezután már „csak” egy jó pszichológust kell találni – ez lesz a legnehezebb feladat. Ugyanis, olyanra van szükség, aki ismeri ezt a gyógyulási utat (nem a „kuruzslás” részét), meg vannak az eszközei, van ebben gyakorlata – és hajlandó időt szakítani erre, mert sajnos a TB keretein belül erre nincs lehetőség.

Emellett felvetődik a kérdés: a testi tünetekre kell gyógyszer? Egyértelműen igen, hiszen a már kialakult testi betegséget kezelni kell, nem kell fájdalomban élni, tünetektől szenvedni.

Viszont sokkal-sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a lélek-gyógyulásnak, a súlyosbodás, a visszaesés elkerülése miatt.

A test és a lélek elválaszthatatlan egész – amíg élünk, egészen biztosan.