Az érzelmek rabszolgái – a hisztrionikus személyiségzavar

Írta: ,

A személyiségünk optimális esetben úgy működik, hogy tanulunk a tapasztalatokból és a környezetünk visszajelzései alapján kiválasztjuk a legcélravezetőbb viselkedési mintát. Ám ha személyiségzavarban szenved valaki, viselkedését nem tudja az elvárások szerint alakítani, mert személyisége rugalmatlan, belerögzült valami másba – ez pedig természetesen az emberi kapcsolataira is jelentős hatással van. A hisztrionikus személyiségzavarral küzdő emberek például állandóan a figyelem középpontjában akarnak lenni, és ezért mindent meg is tesznek, ami nem csak őket, de a barátaikat, családtagjaikat is próbára teszi.

1/6 Csak hiszti?

Biztos neked is van a környezetedben olyan ember, aki imád a figyelem középpontjában lenni, sőt, ezt meg is követeli magának. Lételeme, hogy sütkérezzen mások szeretetében és csodálatában, ha pedig nem kap folyamatos pozitív megerősítést, rögtön kellemetlenül érzi magát, és bármit megtesz, hogy újra kivívja a figyelmet. Ez azonban még nem mentális betegség!

A hisztrionikus személyiségzavar valójában egy összetett problémacsomag, aminek a feltűnősködés és az ezzel kéz a kézben járó állandó drámázás és érzelmi hullámzás csak egy része. Lássuk tehát, pontosan miről ismerszik meg ez a szindróma!

Egyszer fenn, egyszer lenn. És ez loopolva… Kép forrása: tumbex.com

2/6 Egyszer fenn, egyszer lenn. És ez loopolva…

A hisztrionikus személyiségzavarnál minden a figyelem iránti harcból indul ki. Ha ez megvan, akkor jó a hangulatuk, viccesek és magával ragadóak – hiszen ezeknek az emberek kifejezetten vonzó személyiséggel rendelkeznek és lélegzetelállító eszköztáruk van ahhoz, hogy elkápráztassanak másokat.

Ha azonban ezek ellenére is elvesztik mások érdeklődését, az szélsőségesen drámai pillanatokhoz és erős hangulatingadozáshoz vezet.

Ez a tünet egyébként hasonló lehet a borderline-osokéhoz, de ott a mások iránti csodálat/gyűlölet hullámzása a jellemző, a hisztrionikusoknál viszont a beteg kedvének változása a saját maga felé irányuló csodálatból és annak hiányából fakad.

A csábítás mint eszköz Kép forrása: whowhatwear.co.uk

3/6 A csábítás mint eszköz

A legérdekesebb ebben a betegségben, hogy a flörtölő, csábító magatartás szinte minden esetben velejárója. A hisztrionikus férfiak és nők imádnak kacérkodni, és a külső megjelenésüket is a figyelem felkeltésére használják – akkor és olyan helyzetben is, amikor ez teljesen inadekvát.

Mindez viszont csak addig terjed, amíg elérik a kívánt figyelmet és csodálatot, valós szexuális vonzalom ugyanis nem kíséri ezeket a kalandokat. Sőt, ez a személyiségzavar gyakran jár együtt frigiditással, anorgazmiával, férfiak esetében impotenciával.

Túl-túl-túl Kép forrása: tumblr, senzual-girl

4/6 Túl-túl-túl

Mikor a csábítás nem válik be, jellemzően a felkorbácsolt érzésekkel, drámákkal kerülnek a középpontba. Olyannyira félnek attól, hogy elvesztik a rájuk irányuló figyelmet, hogy akár mesterségesen is előidéznek krízishelyzeteket, amelyeket persze hatalmas vehemenciával élhetnek át.

Mindezt csak azért, hogy a körülöttük lévők oltalmazó ösztöneit bekapcsolják.

A hisztrionikus személyiségzavarban szenvedőket ezért gyakran titulálják drámakirálynőnek (vagy királynak), amit a rájuk jellemző túlzó megnyilvánulások, erős mimika és túlgesztikulált, hangulatkeltő kommunikáció is megerősít. A túlzások egyébként a kapcsolatok megélésében is jelentkeznek náluk, hiszen jellemzően sokkal intimebbnek élik meg a kapcsolataikat, mint amilyenek valójában.

Semmi baj! Kép forrása: 500px.com, Alessio Albi

5/6 Semmi baj!

A gyorsan változó érzelmeket, a felszínességet és a dramatizálást az emberi kapcsolataik persze gyakran megsínylik, a környezet negatív visszajelzései azonban látszólag nem hatnak a hisztrionikus személyiségekre.

A kritikát legtöbbször kizárják a tudatukból, próbálnak elsiklani felette, hogy ne kelljen az utólag helytelennek ítélt tettükre gondolniuk. Ilyenkor pedig még a szembesítés sem segít – biztosan kifarolnak a helyzetből, hiszen minden olyan szituációt kerülnek, ami rossz fényt vethet rájuk. Mindez pedig olyannyira igaz, hogy az ilyen negatív élményeket utólag még a saját tudatukban is képesek átírni!

6/6 Mi a megoldás?

Mikor egy ember így viselkedik, hajlamosak vagyunk leírni őt. Nem vesszük komolyan, felszínesnek, kicsapongónak, hazugnak bélyegezzük, és eltávolodunk tőle, ami csak még jobban felerősíti a tüneteit, amik a figyelem elnyerésére irányulnak. Ilyenkor bele sem gondolunk, hogy a furcsa reakciók mögött egy régi traumából fakadó személyiségzavar áll. A hisztrionikus emberekről például gyakran kiderül, hogy a szüleik oldaláról ridegséget vagy túlkontrolláltságot tapasztaltak, szeretet nélküli környezetben és az elhagyástól való állandó félelemben nőttek fel.

Persze ez a gondolatmenet keveset segít akkor, ha az életedet megkeseríti a másik viselkedése – a jó hír viszont az, hogy különböző pszichoterápiák segítségével (pl.: pszichodinamikus terápia, kognitív viselkedésterápia, interperszonális pszichoterápia) sokat lehet javítani ezen az állapoton!