A túlgondolás problémája: ezt élik át azok, akik minden apróságot túlbonyolítanak

Írta: ,

Vannak olyan emberek, akik egyszerűen nem tudják kikapcsolni a gondolataikat egy percre sem. Bármi is történik az életükben, újra és újra átfuttatják azokat a fejükben, felkészülve minden eshetőségre. Ők azok, akik a zuhany alatt állva elképzelnek olyan szituációkat, amelyek ugyan sosem történtek meg, de vagy nagyon szerették volna, vagy egyszerűen csak fel akarnak rá készülni. A túlgondolás viszont sokkal nagyobb ellenség lehet, mint azt hinnéd!

Soha véget nem érő aggodalmaskodás Kép forrása: depositphotos.com

A probléma az állandó túlgondolással az, hogy egy idő után kikészíti az idegeidet. Képzeld el, hogy ismerkedsz egy férfivel, és az egyik randi után egész nap nem keres. Az agyadban átfut kismillió gondolat, kezdve azzal, hogy többet nem akar találkozni, egészen addig, hogy biztosan sok a munkája.

Minden eshetőséget átveszel, már lélekben felkészülsz a legrosszabbra, és nem hagy nyugodni a dolog órákon át. Persze végül felbukkan a srác, és tényleg csak elfoglalt volt, te pedig fellélegzel, és kicsit nevetsz is magadon, amiért ennyit spekuláltál.

De képzeld el, hogy ez minden alkalommal megtörténik veled, legyen szó akár munkáról, utazásról vagy vásárlásról. Mindig, mindent túlgondolsz, aggodalmaskodsz, és folyton úgy érzed, valójában nem vagy biztos semmiben. Na, ez az a pont, amikor rájövünk, hogy igazából milyen nagy problémával állunk szemben.

Dombból hegyet építesz Kép forrása: enantiodromija.tumblr.com

Gondolj csak bele, gyerekként mennyire felszabadult és gondtalan voltál. Ugye, milyen jó is volt ez az időszak?

A fiatalabbak azért is olyan nyugodtak, mert minél kisebbek, annál kevesebbet aggódnak.

Míg egy túlgondolkodó személy képes egy aprócska dombnyi problémát heggyé alakítani, addig egy kisgyerek szimplán kikerüli ezt, és megy tovább. Nem komplikálja az életét, nem aggódik, nem spekulál. És ez a baj a túlgondolással; megnehezíti az életet, és elvesz egy hatalmas darabot a boldogságodból.

Hiába tudod, hogy az állandó agyalgatás nem fogja megszüntetni a problémát, így nincs is értelme stresszelni, te mégsem tudod abbahagyni. Az idődet pazarlod az aggodalmaskodással, és észre sem veszed, mennyire sokat ront a közérzeteden. Milliónyi kérdés cikázik át a fejeden már akkor is, ha valaki randizni hív: mondj igent máris? Legyél rögtön elérhető? Döntsd el te, merre menjetek? Vajon lesz első csók?

És máris kevésbé érzed magad vidámnak, még akkor is, ha régóta vártál erre a randevúra.