A sajnálat valójában lenézés - Így viselkedjünk embertársainkkal

Jankovics Anna
Írta: ,
A sajnálat valójában lenézés - Így viselkedjünk embertársainkkal
A sajnálat sokak gondolataiban megegyezik az együttérzés fogalmával. Ám ez nem így van. Az együttérzés feltételezi, hogy egyenrangú vagyok azzal, aki megtisztelt problémáinak felfedésével. A sajnálat viszont mindig alárendeli a sajnált felet. A sajnálat csak akkor tekinthető pozitívnak, amikor elkövetünk egy hibát, és sajnáljuk, hogy megtettük – azaz, fejet hajtunk, alázatot mutatunk a jóság és az igazság irányába.
Mi az együttérzés?

Az együttérzés talán a legnagyobb dolog, ami emberrel történhet. Ugyanis ez azt feltételezi, hogy nem vagyunk önzők, tudunk és akarunk támaszt nyújtani, annyira, amennyire tőlünk telik. Ez, ha úgy tetszik, egy energiaátadó folyamat, amiben mindkét fél csak nyerhet. Az együttérzés alapja az egyenrangúság, az, hogy a lelki segítségre szoruló embertársainktól nem vesszük el még az emberi méltóságot is, amivel tovább rontunk a helyzetén.
Az együttérzés feltételezi azt, hogy kiforrott személyiségek vagyunk, megfelelő empátiás készséggel, potenciállal, megfelelő, minőségi szeretettel – emberszeretettel.

Mi a sajnálat?

Egy eszköz. Sok ember használja kapcsolataiban, gyerekek, felnőttek egyaránt, önös érdekből.

Hogyan? Úgy, hogy sajnáltatják magukat, adott problémáikra felhívják a környezet figyelmét – azaz, figyelemfelkeltő eszközként. Ezt az eszközt többnyire az érzelmileg nem kiforrott emberek használják, nagy hatékonysággal, ösztönösen.
A sajnáló fél – többnyire – illemből, megszokásból, felületesen próbál azonosulni a sajnáltató problémáival. Olyan ez, mintha egymásnak dobálnák az energialabdát, melyben mindkét fél nagy energiaveszteségeket szenved el.

Fókuszban

A legfinomabb snackek, amiket rohanós napokon a táskámba szoktam dobni

Az 5 legfinomabb tejes kávé recept, amiért minden nő odavan

Megéri hibrid autóval járni (?)