A problémáink akkorák, amekkorává tesszük őket - így minimalizáld gondjaid mértékét!

Írta: ,

A legtöbb probléma valójában nem is az, aminek gondoljuk. Csak saját magunknak generáljuk a nagyobbnál nagyobb bosszúságokat, holott sokszor egyszerűbb lenne úgy tekinteni ezekre a (vélt, vagy valós) problémákra, amik valójában: megoldandó feladatok. De hogyan kezdj el másként gondolkozni, és miként minimalizáld gondjaid mértékét?

Tekints másként a bosszúságokra!

Mindenki ismeri a hétköznapokat megkeserítő bosszúságokat: óriási dugó a belvárosban, szakadó eső egész hétvégén, lassan haladó sor a boltban, odaégetett vacsora… a végtelenségig sorolhatnánk. Természetesen akadnak nagyobb bosszúságok is, amik már súrolják a valóságos problémák határát. Ilyen pl. amikor lerobbansz az autóddal, vagy éppen koccanásos baleseted van.

Mielőtt bármit is kijelentünk a problémákról, tisztázzuk, hogy mindenki a saját egyéni igényeinek, életének és egójának megfelelően mérlegeli a bosszúságait, és éppen ez az a kulcsfontosságú gondolat, ami alapján nyakon lehet csípni ezeket a fránya problémákat. Hiszen lehet, hogy neked tragédiával ér fel, ha nem érkezik meg a különleges alkalomra rendelt ruhád, míg más azt is a megszokás erejével nyugtázza, hogy ma sem jutott pénze vacsorázni. Téged bizonyára az őrületbe kerget, hogy megint működési hibát jelez a frissen vásárolt kazánod, de másnak nincs pénze saját otthonra sem, nemhogy fűtésre, és az ilyen emberek kitörő örömmel fogadnák a te gondjaidat.

Minden egyes probléma megközelítés és mérlegelés kérdése. Nyilván nem mondjuk, hogy akkor is relaxálva dőlj hátra, és kicsit se bosszankodj, ha valamilyen komoly nehézséggel, problémával szembesülsz, de nagyon fontos, hogy mérlegelj. Ezt megteheted úgy, ha arra gondolsz, a jelenlegi bosszúság mennyire fog számítani jövő héten, a következő hónapban, esetleg öt év múlva? A legtöbbször ez az egyszerű gondolat rávilágít arra, hogy az adott probléma teljesen jelentéktelen-e, vagy „megéri” bosszankodni és aggodalmaskodni rajta.

Próbáld meg nem túlreagálni

A másik gyakori gond, hogy túlreagáljuk a felmerülő nehézségeket, és azokat is problémának tekintjük, amik tulajdonképpen nem azok. Ha azt érzed, hogy megint „annyi bajod van”, és legszívesebben egész nap panaszkodnál, akkor megteheted, de ez aligha fog előrevinni. Ehelyett, ha a saját kis problémáid megoldására koncentrálnál, gyorsabban egyenesbe jöhetne az életed.

A problémáknak van egy érdekes paradoxonja: ha tudsz velük kezdeni valamit, akkor nem is igazi problémák, hiszen megoldhatóak. Ha pedig olyan gondok, amiknek a megoldása rajtad túlmutat, tehát nem tudsz egyénileg változást elérni, akkor megint csak nem igazi problémák, hiszen ezekben az esetekben kizárólag az elfogadás marad. A bosszankodás ezekben az esetekben is maximálisan felesleges.

A problémákra emellett tekinthetsz egyfajta pozitív visszacsatolásként is, ami elsőre biztosan őrülten furcsa, de rengeteget segít az elfogásban. Ilyen pl. az, hogy minden problémát üdvözölhetsz egyfajta megelőzésként, figyelmeztetésként. Tehát, ha van valamilyen betegséged, amit nem régen fedeztek fel nálad, akkor az biztos elkeserítő, de lehet, hogy egy hatalmas figyelmeztetés számodra, ami szerint sok mindenen változtatnod kell a gyógyulásod érdekében.

Vagy, ha lekésed a villamost, és ezzel a csatlakozást, az nyilván idegesít, de ha pont így találkozol egy kedves ismerőssel, vagy éppen kerülsz el valakit, akivel nem akarsz összefutni, akkor már nem is olyan bosszantó az egész. Ez már nyilván spirituális megközelítése is a gondoknak, történéseknek, de ha így könnyebb elfogadnod és feldolgoznod a bosszúságokat, akkor ez az út is egy kiváló lehetőség számodra.

Nem muszáj mindenre reflektálnod

Végül, de nem utolsó sorban sokszor mások okozzák az életünkben a bosszúságokat, problémákat. Ez óhatatlan mindenki számára, aki akár csak egy emberrel is választott, vagy kötelező kapcsolatot ápol. Tudnod kell azonban, hogy a harag, a bosszúvágy, vagy éppen a sértettség egy valakit mérgez igazán: téged. Nincs olyan jelentős hatással sem a kollégáidra, sem a szerelmedre, mint rád. A vele járó stressz és elfojtás viszont olyan valós, hogy akár meg is betegíthet.

Az, hogy te nem reagálsz a neked szánt, generált problémákra, nem azt jelenti, hogy elfogadod őket vagy azonosulsz velük, hanem azt, hogy az élet természetes velejárójának fogod fel azokat, tehát nem hagyod, hogy a lelki békédet mások hiányosságai befolyásolják. Idáig eljutni nyilvánvalóan nem egyszerű, de ha sikerül szétválasztanod mi az probléma, bosszúság, ami valóban az életedet, lelki épségedet veszélyeztetni, és mi az, ami kizárólag az egódra van hatással, akkor ezek a negatív visszajelzések, történések egyszerűen nem lesznek hatással rád.

Szóval, sokszor az a legjobb, ha a problémákból nem csinálsz még nagyobbat, pusztán azzal, hogy foglalkozol velük. Az életben sok olyan helyzet adódik, amin teljesen felesleges mérgelődni, bosszankodni, hiszen egyszerűen nincsenek hatással a jövőnkre. El lehet őket intézni egy vállrándítással, vagy akár azzal, hogy nem agyalunk feleslegesen rajtuk – ettől is pontosan ugyanúgy felszívódnak majd.