A leggyakoribb passzív-agresszív mondatok, amelyek megölik a beszélgetést

Írta: ,

Van valaki az életedben, aki miatt állandóan úgy érzed magad, mintha érzelmi hullámvasúton ülnél? Az egyik pillanatban még kedves veled, a következőben pedig duzzogni kezd? Folyton halogat és patthelyzetektől szenved, s hiába próbálsz neki segíteni, nem fogadja el? Ha bármelyik kérdésre igennel válaszoltál, valószínűleg az illetőre fogsz ismerni a következőkben…

„Nem vagyok dühös!”

1/5 „Nem vagyok dühös!”

Ez olyan, mint az agresszív kismalac és a bicikli esete. „Kuss, így szoktam leszállni!” – mondja a borulás után a viccek hőse. Lehet, hogy a saját érzelmek letagadása egy poén erejéig még mulatságos is.

Amennyiben viszont az illető gyakran tesz így, valószínűleg még saját maga előtt sem vállalja, mi zajlik a lelkében. A passzív-agresszív ember még akkor is kétségbeesetten bizonygatja, hogy nem mérges, ha teljesen felforrt az agyvize.

Persze, ilyenkor nem tudsz mit tenni: a nyugtatgatás valószínűleg csak olaj a tűzre. A lényeg tehát, hogy felismerd a helyzetet, és ne hagyd, hogy sok energiát vegyen el tőled!

„Csinálj, amit akarsz!”

2/5 „Csinálj, amit akarsz!”

A duzzogás és a további érvelés elől való kitérés a passzív-agresszív emberek egyik legkedveltebb stratégiája.

Mivel ezt a magatartásformát főleg az motiválja, hogy az érintett tart a saját érzései kifejezésének negatív következményeitől, igyekszik úgy tenni, mintha részéről minden oké lenne.

Csak rajtad múlik, hogyan viselkedsz ilyen helyzetben, viszont vésd az eszedbe, hogy ez a kommunikáció a legkevésbé sem őszinte.

Ne csodálkozz tehát, hogy ha tényleg azt csinálod, amit akarsz, utána alaposan kapsz érte a fejedre. Egy visszakérdezést talán megér a dolog, hogy biztosan ezt óhajtja-e.

„Jó, meglesz.”

3/5 „Jó, meglesz.”

A passzív-agresszív emberek közismert trükkje, hogy szóban látszólag engedelmeskednek a kérésnek, viszont a végletekig késik vagy elmarad a dolog cselekvés része.

Ha előfordult már veled, hogy kisgyereket kellett rendrakásra kérned, és órák múlva még ugyanakkora kupi honolt a szobájában – noha tízpercenként megígérte, hogy meglesz –, sejtheted, hogy a való életben miként fest a helyzet.

Jellemző, hogy a célszemély személyes sértésnek veszi az ismételt kérést, tehát a végén jobban jársz, ha valaki másra ruházod a feladatod, esetleg úgy határozol, hogy te magad megcsinálod.

„Micsoda? Hogy most rögtön?”

4/5 „Micsoda? Hogy most rögtön?”

Korábban már utaltunk rá, hogy a passzív-agresszív emberkék a halogatás mesterei. Noha mindannyian hajlamosak vagyunk elodázni egy-egy „nemszeretem” feladatot az életben, az érintettek félig tudatosan arra használják ezt a módszert, hogy másokat idegesítsenek vele, illetve a visszautasítás felelősségének bevállalása nélkül kibújhassanak bizonyos teendők alól.

Fogj gyanút, ha valaki már hetvenszer megkérdezte tőled, mikorra kell megcsinálnia egy bizonyos dolgot, illetve a sokadik elképesztő kifogással rukkol elő.

Megteheted, hogy sarokba szorítod „most vagy soha” címszó alatt, ám ne lepődj meg, ha inkább utóbbira esik a választása.

„Nem lehet minden tökéletes!”

5/5 „Nem lehet minden tökéletes!”

A halogatás nem jön be, a passzív-agresszív személyiségűeknek létezik egy ennél is kevésbé kifinomult trükkje. Simán eljátsszák ugyanis, hogy elvégzik az adott feladatot időre, viszont direkt rossz minőségben.

Ilyen helyzet például, amikor a diák hányaveti házi feladatot ad le, vagy a férj félig átsült steak-et tálal a feleségének, pedig tudja, hogy az nem szereti, ha van benne nyers rész.

Munkahelyi szituációban pedig tipikus, hogy valaki szándékosan dögunalmas prezentációt ad elő, hiszen akkor többször nem kell kiállnia a közönség elé. Kritika esetén pedig jön a támadás védekezés gyanánt.

Na, az említettek alapján sikerült ráismerned valakire?