A gödörből vissza a boldogságba: így vettem kezembe életem gyeplőjét

Írta: ,

Sokáig tűnődtem azon, hogy ezt a témát miként is tudnám a legmegfelelőbb módon megközelíteni, de rá kellett ébrednem, hogy a legegyszerűbb stratégia, ha a sok szakmai vélemény, kutatási eredmény és filozófiai meglátás helyett a saját példámon keresztül vezetem le a gondolatmenetemet. Mit jelent magabiztosnak lenni? Ha két szóval kéne összefoglalnom, azt mondanám, ösztönösen kontrolálni.

Hozzávetőleg egy éve történt, hogy ráleltem a tudatosság elvére. Őszintén bevallom, a tavalyi év – főként az első fele – katasztrofális volt számomra. Semmi sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, sőt, sokszor pontosan az ellenkezője esett meg annak, amit terveztem. Persze a sok csalódásnak és a negatív visszaigazolásnak köszönhetően komoly csorba esett az amúgy sem magabiztos alapokon nyugvó önbizalmamon. A gödör fenekén éreztem magam, gyakran volt, hogy reggelente úgy ébredtem, semmi kedvem kikelni az ágyból, inkább csak magamra húznám a takarót, és a besötétített szobában áztatnám el a párnámat. Csakhogy voltak emberek, akik ezt nem hagyták. Főként a párom noszogatott, mikor üveges tekintettel bámultam a semmibe, hogy azonnal térjek magamhoz, és tegyem helyre a fejembe cikázó negatív gondolatokat.

Sosincs késő változtatni a hozzáállásodon!

Ugyan a környezetem semmit sem érzékelt a válságomból, a hozzám legközelebb állók azért észlelték, hogy valami nincsen teljesen rendben. Bár hozzá kell tennem, mindig is remek színészi tehetséggel büszkélkedhettem, így nem esett nehezemre megjátszani, hogy boldog vagyok, miközben belül marcangoltam saját magam. Mindig is voltak nehéz időszakok az életembe, de harcos típus vagyok, így hamar magam mögé utasítottam az akadályokat. Ez az állapot azonban más volt, hosszú hónapokig tartott, és szinte a nullára redukálta az önbizalmam. Míg nem egy nap, elérkezett a valódi fordulópont az életembe.

a pozitív gondoltatok erősítése valóban gyümölcsöt terem

Kilenc hónapnyi gyötrelmes küszködés után, belefutottam egy lehetőségbe, mely egy régóta dédelgetett álmom megvalósításához segíthetett volna hozzá. Csakhogy, ez az esély a szerencsén múlott, én pedig totál flúgosnak éreztem magam, így álmomban sem gondoltam, hogy fortuna csillaga rám ragyog. De megtörtént! És ezzel nem csak egy hatalmas adag töltetett kapott az önbizalmam, hanem igazolásra leltem abban az elméletben, ami már egy ideje a fejembe motoszkált, miszerint a pozitív gondoltatok erősítése valóban gyümölcsöt terem.

Az összhang meglelése

Az elmúlt évek során többször is keresztezte az utamat ez az elmélet, mely a tudatosságot, a gondolatok teremtő erejét bizonygatja. Valamiért megragadta ugyan az elmém, a gyakorlatba azonban sosem tudtam átültetni, hiszen mindig is az ösztöneim hajtottak. Aztán, ahogy elkezdtem lefele csúszni a lejtőn, és elszállt az önbizalmam, már a belső sugallatokra is egyre ritkábban hallgattam, nem hogy a tudatos irányítást válasszam. Mígnem, az ösztönlényem megelégelte a negatív énem uralmát, és egy reménysugárral kecsegtetett. Az egyik álmom beteljesedni látszott, így hát nem volt több kifogásom, muszáj volt talpra állni!

Ezt követően egy olyan időszak vette kezdetét, mely egyre inkább a megvilágosodásomhoz vezetett. Elkezdtem ugyanis tudatosan hallgatni az ösztöneimre, és kiszorítani a fejemből a negatív ént. Ezzel pedig egy olyan erő birtokába kerültem, mellyel tényleg minden akadály áthidalható. Ez az érzés pedig baromira felszabadító! Mikor tudod, hogy bár van, akire támaszkodhatsz a bajban, mégsem ők irányítanak.

Képzelj egy falmászási szituációt, ahol a szeretteid fogják a biztosító kötelet, de te birkózol meg a feladattal, és ha véletlenül meg is csúszol, vagy leesel, ők csak megtartanak, amíg te újra fogást nem találsz!

Ugyanis az egész életünk alakulása a mi felelősségünk, nem azoké, akik a kötelet tartják! Rajtunk múlik, hogy az akadályokat miként éljük meg!

A választás az én kezemben van!

Dönthetek úgy, hogy a nehézségeket negatívan élem meg, és ezzel teret engedek a fájdalomnak, vagy kontrollálhatom a gondolataimat, és pozitívan jöhetek ki a helyzetekből. Ezzel nem azt mondom, hogy nincs olyan szituáció az életben, ami padlóra küldhet bennünket, hiszen a veszteség sosem kellemes élmény. Bizonyos helyzetekben még a fájdalom megélése is fontos lépés a személyiségünk fejlődése szempontjából. Azonban mi döntjük el, hogy egy negatív élményt kudarcként fogunk fel, vagy egy újabb lehetőségként, hogy más irányba terelhessük az életünket.

Vegyünk alapul egy szakítást. Eleinte fontos, hogy megéljük az érzelmeinket, még a negatívakat is, hiszen így maradhat egészséges a lelkiállapotunk. Besöpörni a gondokat a szőnyeg alá, sosem célravezető. Ám azt, hogy mennyi időt és teret engedünk a fájdalomnak, már mi dönthetjük el! A választás, a kontroll lehetősége a mi kezünkben van!

Természetesen ahhoz, hogy erre a szintre eljussak, nem volt elegendő az ösztönömre hallgatni, tudatosan nyitottam az önbizalomfejlesztés bizonyos formáira. Talán véletlenek egybeesése, vagy a vonzás törvénye vezetett azokhoz a döntésekhez és eseményekhez, melyek mind a mostani állapotomhoz kalauzoltak el.