7 féle személyiség, melyekkel minden nap találkozol – Te melyik vagy?

Írta: ,

A személyiségtípusok meghatározásával már Hippokratész görög orvos is foglalkozott, mintegy 2400 évvel ezelőtt. Hippokratész alapvető szempontja a típusok felállításánál, illetve a személyiségek osztályozásánál a vérmérséklet, vagyis a temperamentum volt. Elmélete szerint az emberi test négyféle nedvből tevődik össze: a vérből, a sárga epéből, a fekete epéből és a nyálkából. Attól függően, hogy a személyiség felépítésében a négy nedv közül melyik a domináns, négy féle - szangvinikus, melankolikus, kolerikus és flegmatikus - vérmérsékleti típust írt le.

A pszichológia jelenleg is ezt az négy alapvető, hippokratészi típust használja, melyért sokat bírálják is a tudományt. Vegytisztán ugyanis senki sem sorolható ezekbe a csoportokba, s egyre inkább terjed az a nézet miszerint négyszer több, tehát akár 16 féle személyiségtípust érdemes megkülönböztetni.

Jellemző viselkedésük és vérmérsékletük alapján minden ember különbözik a másiktól és ez jól is van így. Néhány kategória azonban felállítható, hiszen mindenkinek van ismerőse, aki olyan mint egy jó Kampányfőnök, vagy segítőkész, mint egy Megmentő, esetleg kiszámíthatatlan, mint egy igazi Bajkeverő.

A bajkeverő

Ha a kíváncsiságod, vakmerőséged és rátermettséged gyakran sodor bajba, akkor egy igazi bajkeverő típus vagy. A bajkeverőt az sem érdekli, ha megsérül vagy másokat is kimozdít a komfortzónájukból. Szeretnek kipróbálni olyan új dolgokat, melyeket sokan veszélyesnek tartanak.

Van bennük felelősségérzet, de a felfedező én és a biztonságra törekvő belső személyiségük folyamatos harcban áll egymással, s ebből többnyire az első kerül ki győztesen. Gyermekként szerettek irányítani, szerették magukra vonni a figyelmet.

Nyitottak az emberekkel és a világgal, szívesen utaznak, kirándulnak, érdekelik őket más kultúrák és gondolkodásmódok. A határidők és a kötelezettségek azonban a legfőbb ellenségeik.

Az adott lelki állapotuknak rendelik alá a cselekedeteiket, s bár megpróbálnak néha megfelelni, tisztában vannak vele, hogy mindenkinek úgysem tudnak, ezért nem is görcsölnek ezen.

A néma megfigyelő

Gyermekként úgy szívták magukba a tudást és az ismereteket az iskolában, hogy csak ritkán jelentkeztek. Nem szeretik, ha többen faggatják őket a véleményükről, úgy vélik, a tettek többet mondanak ezer szónál.

A hangoskodóknál csak a felszínesek zavarják jobban.

Biztosak önmagukban, de ez néha kívülről nem látszik egyértelműnek. Amikor ezzel szembesülnek, ez szorongást vált ki belőlük, azt gondolják, bizonyítaniuk kell a belső stabilitásukat, és ezt csak szavakkal érhetik el. Gyakran pontosan tudják, ki mit gondol, érez valójában, és magukban mosolyognak, amikor tetten érhetnek valakit, aki verbálisan próbálja megtéveszteni őket.

Ha mondandójuk van, azt röviden, tömören, lényegre törően fejezik ki. Ezzel szemben szívesen kérdeznek, ha egy helyzetet, személyt szeretnének jobban is megismerni, fókuszált érdeklődésük azt sugallja, hogy türelmes és szenzitív lények. Sok embert meghallgatnak, de csak kevéssel beszélnek.