6 gondolat, ami a krónikus boldogtalanság oka

Írta: ,

Másoknak annyi minden sikerül, te bezzeg egy csődtömegnek tartod magad? A hiba nem a körülményekben, hanem a „készülékedben” van! Nézd csak meg, mennyire jellemzőek rád a következő ideák…

„Az élet olyan nehéz!”

1/6 „Az élet olyan nehéz!”

A boldog emberek képesek kívülről szemlélni a saját helyzetüket, amikor próbatétel elé állítja őket az élet.

Vállalják a felelősséget azért, amiért az adott szituációba kerültek – és ha egyelőre nem látják az okát, akkor is hisznek benne, hogy van értelme.

A következmény azonban az oknál is fontosabb, tehát elsősorban arra koncentrálnak, miként tudnak kilábalni belőle.

A leglényegesebb különbség, hogy a kiegyensúlyozott lelkek a megoldásra összpontosítanak a szüntelen panaszkodás helyett.

Jusson eszedbe, hányszor álltál már úgy valaki elé, hogy „jaj, mi történt velem!” Ez a fajta kommunikáció sajnos nem visz előbbre…

„Nem bízhatok senkiben!”

2/6 „Nem bízhatok senkiben!”

Valóban nem árt különbséget tenni a megbízható emberek és azok között, akikkel inkább csak az időjárásról van értelme cseverészni.

Akik azonban nyitottak a boldogságra, sohasem hangoztatják, hogy kizárólag saját magukban bízhatnak meg, és nem is akarnak egyedül megoldani mindent.

A közösségi élményeknek, a társaságban szerzett tapasztalatoknak, az értékes kapcsolatoknak hatalmas szerepük van a lelki harmónia elérésében.

Bátran ki merjük jelenteni: az előnyök messze felülmúlják a kockázatot, amit egy-egy konfliktus jelenthet.

Ha észreveszed, hogy bizalmatlan vagy, keresd meg az okát, és engedd el a múltat!

„Ez meg ez annyira rossz…”

3/6 „Ez meg ez annyira rossz…”

A világ működésében elég sok olyan momentumot fedezhetsz fel, amit akár „hibának” is nevezhetsz.

A boldog emberek viszont inkább a pozitívumokra irányítják a figyelmüket.

Ez a fajta beállítottság az észlelést is meghatározza: ha hajlamos vagy a „hibákra” koncentrálni, eleve azokat fogod észrevenni – persze, szerencsére ez a másik oldalra is érvényes.

Akik kiegyensúlyozottságra törekszenek, tisztában vannak a globális problémákkal, és ugyanúgy a sajátjaikkal is.

Ettől azonban még nem szabad az élet örömeit megtagadni. Távolodj el a bajoktól, és tedd a lényedet azoktól függetlenné!

„Mások sokkal jobbak nálam…”

4/6 „Mások sokkal jobbak nálam…”

A boldogtalan emberek úgy érzik, mások „ellopják” a szerencséjét.

Azt hiszik, korlátozott mennyiségű jó dolog áll rendelkezésre a világban, amiből csak igazságtalan trükkökkel lehet részesülni.

A boldogok azonban a gyertyához hasonlítják az anyagi és a nem anyagi javakat is: attól még, hogy az egyiknek a lángjával meggyújtasz egy másikat, az előbbi nem fog kevésbé fényesen égni.

Te is éppen ilyen zavartalanul tündökölhetsz – attól függetlenül, hogy mások milyen mécsesnek hiszik magukat körülötted.

Más képességeire, tehetségére és javaira sohase vágyj, mert nem biztos, hogy pont az vinne előre téged!

Az viszont nem bűn, ha azt kívánod, bárcsak neked is lenne olyanod – úgy, hogy az övét nem veszed el.

„Irányítani akarom az életemet!”

5/6 „Irányítani akarom az életemet!”

Jó, ha többnyire ura vagy a helyzetnek.

A boldogsághoz azonban fel kell ismerned, melyek azok a szituációk, amikor ez egyáltalán lehetséges.

Nem baj, ha eleinte kiráz attól a hideg, hogy más tényezők kezébe kerül a sorsod egy időre – szemléld tudatosan, miként reagálsz ilyenkor, és mi számodra a legnagyobb nehézség benne.

Bármikor előfordulhat, hogy sutba kell dobnod a gondosan kifundált terveidet, és valami teljesen újjal előállni az utolsó percben.

Ennek a lehetősége ne rettegéssel, hanem izgalommal töltsön el!

Ha ugyanis belegondolsz, milyen unalmas lenne a tökéletesen kiszámítható létezés, hamar elmegy tőle a kedved…

„Tűrhetetlen, amit az az ember művel!”

6/6 „Tűrhetetlen, amit az az ember művel!”

A boldogtalanok kifelé figyelnek, hiszen még nagyobb fájdalmat okozna nekik a saját keserű belső világuk szemlélése.

A pletyka és a panaszkodás az elsődleges kommunikációs formájuk – a „legszebb” pedig a kettő vegyítése.

Figyeld meg, milyen szófordulatokat használsz, amikor jelen nem lévőkről értekezel egy harmadik féllel, és jusson eszedbe: minden, amit kimondasz, voltaképpen a saját cégéred.

Aki boldog, igyekszik harmóniára utaló kifejezéseket használni, s a negatív dolgokról is úgy nyilatkozik, hogy nem felejti el a másik oldalt megemlíteni.

Te melyik gondolati sémára vagy hajlamos a felsoroltak közül?