5 sikeres nőt kérdeztünk, hogyan tölti el az énidejét - Ezt teszik, ha kikapcsolnának

Írta: ,

Egy sikeres nő nyilván rengeteget dolgozik, ezer szálat mozgat, de ez nem jelenti azt, hogy soha ne szánna egy kis időt saját magára. Megkérdeztünk 5 magas beosztású nőt, hogy ők mivel lazítanak a mindennapokban. (x)

A boldogság egy buborék

„Reggelente elég nagy a fejetlenség, egyik kezemmel a gyerekeket terelem, másikkal már az e-maileket válaszolom, amik éjjel jöttek, hiszen egy multinacionális cégnél nem minden iroda ugyanabban az időzónában van, így sosem áll meg az élet. Ilyenkor éppen csak egy gyors zuhanyra van időm, de a nap végén, mikor már a gyerekek is ágyban vannak, engedek magamnak egy habos fürdőt, teszek be halkan valami klasszikus zenét és meggyújtok egy illatgyertyát. Minél több a buborék, annál boldogabb vagyok. Van, hogy a férjem is csatlakozik hozzám, de a tényleg igazán húzós napok után csak az enyém a fürdő – ilyenkor szükségem van egy kis magányra, hogy visszanyerjem a belső békémet.”

Anna, 41, HR manager

Egy kanál, egy újság, ennyi kell a kikapcsolódáshoz!

„Nagyon ritkán engedhetem meg magamnak, hogy hosszasan ejtőzzek, de azt is tudom, hogy minden nap szükségem van legalább pár percre, amikor nem a következő e-mailemet fogalmazom, amikor nem számlákat intézek fejben, hanem tényleg csak lazítok. Ezt általában úgy érem el, hogy előveszem a kedvenc magazinomat, keresek valami könnyed kis témát, és felbontok egy doboz joghurt desszertet. Amíg kanalazom, pont végigfutok egy-két cikket. Az egész néhány percet vesz el a napomból, de minden pillanatát élvezem, és sokkal lelkesebben fogok utána ismét munkához – főleg, hogy a vércukrom is egyensúlyban marad a következő főétkezésig”

Franciska, 37, egyéni vállalkozó

Bien tipp

A Danone Oikos joghurtdesszertjei simán kenterbe verik a habos-babos süteményeket, miközben a bűntudat sem keseríti meg az ízüket.

A sós karamella ízű joghurt nálunk abszolút favorit, ha bírod a különleges ínyencségeket, ez könnyen az új kedvenced lehet!

Kapható még eper, áfonya és sztracsatella ízekben is!

 

Kiugrálni a stresszt

„Van egy titkom, ami valószínűleg nagyon meglepné a kollégáimat, ha tudnának róla. Miután egész nap jogszabályokat és apróbetűs részeket bújok, minden idegszálammal arra figyelve, hogy nem hogy ne hibázzak, de támadási felületet se hagyjak, ha már nem bírom tovább a feszültséget, behúzom az irodaüvegen a reluxát, beteszem a fülhallgatómat, elindítom a kedvenc set list-emet, és kiugrálom magamból a stresszt. Pár éve kezdtem zumbázni járni, ott jöttem rá, hogy működik, azóta pedig bevetem olyankor is, ha éppen nem tudok elmenni egy edzőterembe.”

Zsófia, 33, nemzetközi jogász

Befelé figyelni

„Az én munkámban sosincs megállás, mindig kell egy újabb ötlet, egyfolytában kreatívnak kell lenni, miközben mégsem lehet teljesen elrugaszkodni a földtől, tartani kell a számokat, kereteket, határidőket. Mivel állandó a pörgés, rájöttem, hogy engem az kapcsol ki legjobban, ha nem csinálok semmit – és komolyan, tudatosan figyelek arra, hogy néhány percig tényleg még csak ne is gondolkodjak semmin. Általában állítok egy stoppert az órámon, és azt mondom magamnak, hogy márpedig most 15 percig szünetet tartok. Ilyenkor csakis befelé, a légzésemre, a testemre figyelek, és nem hagyom, hogy a feladatok visszakússzanak a gondolataim közé. Elképesztő, hogy mennyivel frissebben tudok utána visszatérni a feladataimhoz!”

Vivi, 35, sales director

A művészet, ami felszabadít

„Gyerekkoromtól kezdve igazi versenyző típus voltam, ez biztosan közrejátszott abban is, hogy viszonylag fiatalon elég magas pozícióba kerültem a munkahelyemen, pedig sokáig nem is volt egyértelmű, hogy ezen a pályán maradok. Mivel mindig is nagyon szerettem rajzolni, kacérkodtam a művészeti vonallal is, de végül úgy döntöttem, a rajzot, festészetet megtartom valami olyasminek, amiben kizárólag az örömöt keresem, és nem másokhoz hasonlítgatom a munkáimat. Ha ki akarok kapcsolódni, ma is papírt ragadok, de már egyáltalán nem görcsölök azon, hogy milyen precíz a technikám, hogy vajon más is egyedinek érzi-e a látásmódomat, mert csak az alkotás öröméért festek. A legviccesebb az egészben, hogy szerintem azóta, hogy ezt eldöntöttem, jobb vagyok.”

Zita, 29, közgazdász