5 intő jel, hogy teljesen elveszítetted a kapcsolatot a legfontosabb emberrel: saját magaddal

Írta: ,

A napokban hallgattam egy előadást, amiben Dr. Máté Gábor azt fejtegette, hogy nagyon sok ember iszonyúan toleráns, odafigyelő és kedves – másokkal. De mi a helyzet saját magunkkal? Vajon a saját problémáinkat is annyira jelentősnek tartjuk, mint szeretteink gondjait? Vagy esetleg te is abban a cipőben jársz, mint a nők többsége? A szerelmedet és a szüleidet nyomban orvoshoz cipeled a legapróbb probléma felmerülésekor, te viszont el sem mondod senkinek, ha panaszod van… Ismerős a helyzet? Akkor ez a cikk neked szól!

1/6 Te kivel vagy empatikus?

A többség hajlamos rá, hogy elbagatellizálja a saját, privát problémáit, és legyenek azok akár testiek, akár lelkiek, csak a legvégső esetben folyamodik segítségért. Holott, ha másokról van szó, az emberek túlnyomó része javasolja, hogy az illető minél előbb keressen fel egy szakértőt, orvost, terapeutát. Egyszóval az empátia többnyire megvan bennünk mások irányába, bár nyilván – mint mindenben – ebben is akadnak kivételek.

De, ha jobban belegondolsz, te mennyire vagy empatikus saját magaddal? Annyira, mint másokkal? Ez lenne a helyes, de a legtöbb esetben mégsem így van.

Könnyen tesztelheted a kérdést: csupán gondolj az aktuális, legkomolyabb problémádra! Kezeled valahogy a helyzetet, keresed a megoldást, vagy legalább kibeszéled magadból? És mit tanácsolnál a legjobb barátnődnek, ha ugyanabban a cipőben járna, mint te? Ha vannak kételyeid, és úgy véled, elveszítetted a kapcsolatot a legfontosabb személlyel, saját magaddal, akkor az alábbi, intő jelek segíthetnek rádöbbenni, hogy ideje többet foglalkoznod a lelkeddel és a testeddel. Hiszen sosem szabad szem elől tévesztened, hogy mindenki csak akkor tud adni, ha saját maga rendben van.

Bánkódsz a múlton és másokat hibáztatsz Kép forrása: twitter.com

2/6 Bánkódsz a múlton és másokat hibáztatsz

Két olyan tényezőről beszélünk, amik tökéletesen leveszik a vállaidról a felelősséget, ám teljesen megmérgezik a jelenedet, és a jövődet egyaránt. Azzal, hogy múltbéli problémákon agyalsz, nem tudsz továbblépni, fejlődni, tehát nem vagy önmagad.

Ennél rosszabbat aligha tehetnél, elvégre, ha valamin, akkor azon garantáltan nem tudsz változtatni, ami már megtörtént. Jó, ha ezt minél előbb elfogadod és tudatosítod, mert belülről teljesen felemésztenek a lezáratlan sérelmek.

Az pedig, hogy másokat hibáztatsz, szintén arra utal, hogy elveszítetted a kapcsolatot benső valóddal. Hiszen, ha elfogadod, hogy mások és a körülmények alakítják a sorsodat, akkor ahhoz a legkisebb szükség sincs a saját, egyedi személyiségedre. Olyan leszel, amilyennek mások látni akarnak, olyanná formálnak, amilyenné csak szeretnének.

Tény, hogy mindenkivel történnek olyan dolgok, amikre nincsen befolyásunk, ráhatásunk. A kérdés csak az, mit hozunk ki ezekből a helyzetekből: feladjuk az egyéniségünket és másokra hárítjuk az összes felelősséget, vagy a lehető legeredményesebb végkimenetelre törekszünk, és megőrizzük önmagunkat.

3/6 Előítéletekkel élsz

Szörnyen rossz dolog valakit pusztán származása, külseje, vagy akár nemi identitása alapján elítélni, nem pedig a tettei alapján véleményezni. Amennyiben te is hajlamos vagy erre sőt, előszeretettel űzöd az ítélkezést, az tökéletesen mutatja, hogy elveszítetted a kapcsolatot önmagaddal.

Mégis hogyan? Senki sem születik előítéletekkel, de már a gyermekekre is ráragasztjuk ezt a szörnyű világnézetet, ami tulajdonképpen kulcs egy boldogtalan, háborúkban dúskáló jövőhöz. Ahelyett, hogy egyenlőségre, a másik tiszteletére, megbecsülésére nevelnénk a legújabb generációt, már most elültetjük bennük az előítéletek magját. 

Persze, sokan eleve olyan családból származnak, ahol ez a felfogás volt a hétköznapi és normális, és számukra különösen nehéz lehet levetkőzni a gátlásokat ebben a mai multikulturális, sokszínű világban. Azonban meg kell próbálnod, ha szeretnéd megtalálni az igazi önmagadat!

Ha ilyen erős ítéletekkel bizonyulsz másokhoz, akkor garantált, hogy a saját értékeidet is rossz helyre sorolod be – legyenek azok jók, vagy éppen rosszak.

Maximálisan elfoglalod magadat Kép forrása: TijanaM/depositphotos.com

4/6 Maximálisan elfoglalod magadat

Amennyiben jóban vagy saját magaddal, nem félsz tétlenül ülni, vagy éppen lazítani, egyedül maradni. Ellenben, ha olyan benső problémáid vannak, amikkel nem vagy hajlandó szembenézni, akkor maximálisan kitöltöd a napodat.

Messze nem arról van szó, hogy időszakosan besűrűsödtek a hétköznapjaid, vagy ráébredtél, milyen rövid az élet, és most próbálsz belőle minél többet kihozni. Hanem arról, hogy véletlenül sem találsz rá alkalmat, hogy gondolkozz, állandóan a pörgést keresed.

Új tanfolyamra jelentkezel, holott annyira nem is érdekel az adott téma, és semmi szükséged egy másik papírra. Több munkát vállalsz, hogy nagyobb albérletbe költözhess, pedig kényelmesen elfértél a régiben is. Állandóan jössz-mész, barátokkal csevegsz, régi ismerőkkel találkozol, csak ne kelljen egyedül lenned.

Otthon állandóan takarítasz, házi munkád végzel, de közben is szól a rádió és a tévé, hogy még véletlenül se kelljen kicsit odafigyelned önmagadra… Ez sajnos nagyon rossz taktika a problémák elfedésére és elodázásra, és bizony nemhogy megoldáshoz nem vezet, a sok elfojtott feszültség még betegséget is generálhat.

Mindenért bűntudatod van Kép forrása: mashiki/depositphotos.com

5/6 Mindenért bűntudatod van

A bűntudat egy tökéletes érzelmi zsarolás, csak ezt nem másokkal szemben alkalmazod, hanem magad ellen irányítod –egyik sem éppen hasznos, vagy jó taktika. Az alapelv nagyon lényegre törő lenne: „élj úgy, hogy ne kelljen bűntudatot érezned”, de persze ez nem ennyire könnyű. Az a része még viszonylag egyszerűen megvalósítható, mely szerint senkivel se tegyél olyasmit, ami neked rosszul esne, így a lelkiismeret-furdalás túlnyomó részét kivédheted. Ha nem bántasz meg senkit semmivel, akkor nem is lehet bűntudatod másokat illetően.

Azonban van a lelki-ismeretfurdalása egy másik oldala is, a maximalizmus. Sok nő már-már megszállottja a tökéletességnek, és annyi feladatot vállal magára, amit képtelenség kivitelezni. Te is sokszor érzed, hogy nem vagy elég jó anya? Hogy nem számíthat rád mindenben a szerelmed? Hogy sokkal többet kellett volna tenned a beteg nagymamádért?

A bűntudattal felesleges energiát pazarolsz, amit arra fordíthatnál, hogy a jelenben jobban teljesíts. Egyébként pedig jó lenne, ha időnként azért is bűntudatod lenne, mert túl szigorú vagy: magaddal.

Állandóan aggodalmaskodsz Kép forrása: unsplash.com

6/6 Állandóan aggodalmaskodsz

Te is folyton aggódsz? Van egy rossz hírünk: az állandó aggodalmaskodás saját magad megkérdőjelezéséből fakad, ami arra utal, hogy nincs önbizalmad – tehát nem is lehetsz önmagad. Ráadásul az aggodalom azért is butaság, mert jellemző módon egy lehetséges végkimenetel miatt aggódunk, tehát olyasmi végett, ami messze nem biztos, hogy valaha is bekövetkezik. Hát nem időpazarlás?

Az aggodalom emellett korlátokat is állít eléd, így pedig nem fogod tudni kibontakoztatni a személyiségedet. Az aggodalmaskodással saját magadat korlátozod, a saját lehetőségeidet helyezed kevésbé elérhető közelségbe ahelyett, hogy bátran próbálkoznál.

Persze, senkinek sem könnyű a saját aggódását kezelnie, és nyilván egy bizonyos mértékű óvatosság nem is árt. Azonban arra kell gondolnod, hogy ha felmerül egy probléma, akkor azt majd ott és akkor megoldod, amikor szembesülsz vele. Addig aggodalmad tárgya csak egy a sok lehetséges végkimenetel közül. Borítékolja bármi, hogy rosszul, nem pedig jól sülnek el a dolgok? Aligha…