5 intő jel, hogy teljesen elveszítetted a kapcsolatot a legfontosabb emberrel: saját magaddal

Írta: ,

A napokban hallgattam egy előadást, amiben Dr. Máté Gábor azt fejtegette, hogy nagyon sok ember iszonyúan toleráns, odafigyelő és kedves – másokkal. De mi a helyzet saját magunkkal? Vajon a saját problémáinkat is annyira jelentősnek tartjuk, mint szeretteink gondjait? Vagy esetleg te is abban a cipőben jársz, mint a nők többsége? A szerelmedet és a szüleidet nyomban orvoshoz cipeled a legapróbb probléma felmerülésekor, te viszont el sem mondod senkinek, ha panaszod van… Ismerős a helyzet? Akkor ez a cikk neked szól!

A többség hajlamos rá, hogy elbagatellizálja a saját, privát problémáit, és legyenek azok akár testiek, akár lelkiek, csak a legvégső esetben folyamodik segítségért. Holott, ha másokról van szó, az emberek túlnyomó része javasolja, hogy az illető minél előbb keressen fel egy szakértőt, orvost, terapeutát. Egyszóval az empátia többnyire megvan bennünk mások irányába, bár nyilván – mint mindenben – ebben is akadnak kivételek.

De, ha jobban belegondolsz, te mennyire vagy empatikus saját magaddal? Annyira, mint másokkal? Ez lenne a helyes, de a legtöbb esetben mégsem így van.

Könnyen tesztelheted a kérdést: csupán gondolj az aktuális, legkomolyabb problémádra! Kezeled valahogy a helyzetet, keresed a megoldást, vagy legalább kibeszéled magadból? És mit tanácsolnál a legjobb barátnődnek, ha ugyanabban a cipőben járna, mint te? Ha vannak kételyeid, és úgy véled, elveszítetted a kapcsolatot a legfontosabb személlyel, saját magaddal, akkor az alábbi, intő jelek segíthetnek rádöbbenni, hogy ideje többet foglalkoznod a lelkeddel és a testeddel. Hiszen sosem szabad szem elől tévesztened, hogy mindenki csak akkor tud adni, ha saját maga rendben van.

Bánkódsz a múlton és másokat hibáztatsz Kép forrása: twitter.com

Két olyan tényezőről beszélünk, amik tökéletesen leveszik a vállaidról a felelősséget, ám teljesen megmérgezik a jelenedet, és a jövődet egyaránt. Azzal, hogy múltbéli problémákon agyalsz, nem tudsz továbblépni, fejlődni, tehát nem vagy önmagad.

Ennél rosszabbat aligha tehetnél, elvégre, ha valamin, akkor azon garantáltan nem tudsz változtatni, ami már megtörtént. Jó, ha ezt minél előbb elfogadod és tudatosítod, mert belülről teljesen felemésztenek a lezáratlan sérelmek.

Az pedig, hogy másokat hibáztatsz, szintén arra utal, hogy elveszítetted a kapcsolatot benső valóddal. Hiszen, ha elfogadod, hogy mások és a körülmények alakítják a sorsodat, akkor ahhoz a legkisebb szükség sincs a saját, egyedi személyiségedre. Olyan leszel, amilyennek mások látni akarnak, olyanná formálnak, amilyenné csak szeretnének.

Tény, hogy mindenkivel történnek olyan dolgok, amikre nincsen befolyásunk, ráhatásunk. A kérdés csak az, mit hozunk ki ezekből a helyzetekből: feladjuk az egyéniségünket és másokra hárítjuk az összes felelősséget, vagy a lehető legeredményesebb végkimenetelre törekszünk, és megőrizzük önmagunkat.