"Több, mint 100km/h-ás sebességgel száguldok" - interjú Miklós Edittel

Írta: ,

Szenzációs, bravúros -ezek azok a jelzők, melyekkel a teljesítményét az utóbbi időben jellemzik. Ő ugyanis az első olyan magyar síelő, akit nemzetközi viszonylatban is számon tartanak. Az első magyar síelő, aki olimpián a hetedik helyet szerezte meg. És aki világkupán dobogón állhatott maga mögé utasítva számtalan világklasszist. Miklós Edit, aki idén és tavaly is sportörténelmet írt. 

Mekkora nyomást helyeztek rád a szenzációs eredmények? Vagy nem vagy túl lelkizős, és ki tudsz mindent zárni a versenyzés pillanataiban?

- Mindig próbálom kizárni a külvilágot és csak saját magammal törődni. Azt hiszem ez elég jól is sikerült a szezonban. Csak az a baj, hogy saját magammal szemben nagyobbak az elvárások, mint amit mások támasztanak velem szemben. De úgy érzem tudok még fejlődni, persze ez sokban függ a feltételektől és az egészségtől. Múlt héten pont volt egy kisebb térdműtétem, úgyhogy most épp nem edzek, de 1-2 hét és újra kezdődik a felkészülés. Szerintem ez csak a kezdet, sok jó eredmény van még bennem.

Miklós EditA napokban ünnepelted a 27. születésnapodat. Mi az ideális kor a versenyzéshez? 

- A lesikláshoz nagyon fontos a sok tapasztalat, a minél több lesikló futam, a számtalan versenyzés. Minél többször versenyzel egy pályán, annál jobban megismered, annál magabiztosabban tudsz rajta sízni. Aki hamarabb kezd világkupa versenyekre járni, annak van lehetősége fiatalabban beérni. De nagyon ritka, aki lesiklásban fiatalon egész szezonban jól tud teljesíteni. Mindenképp fontos a sok tapasztalat, de úgy gondolom én most pont ideális korban vagyok, úgy érzem most érek be. Még 4-5 évig ideális a korom.

Mennyi idős voltál, amikor először lécre álltál? Mire emlékszel belőle? 

- 4-5 evesen kezdtem el sízni. Sok emlékem nincs ilyen kis koromból, de arra emlékszem hogy a Csíksomlyóra jártunk edzeni, és mogyorófa kapuk között síztünk. Nagyon sokan voltunk, így kifejezetten jókat szórakoztunk.

Mikor és hogyan dőlt el, hogy erre teszed fel az életed?

- Egy országos bajnokságon az idősebbeket is megvertem. Akkor javasolták az edzők, hogy menjek el külföldi versenyekre is. Ott is jól szerepeltem, így itt ragadtam. Mindig jöttek a nehézségek mellett a jó élmények is. 

Soha nem volt olyan pont, hogy megbántad? 

- A vancouveri olimpia után volt egy ilyen időszak. A pályán óriásit buktam, 100 km/h-ás sebességgel kisodródtam, repültem, átfordultam, majd a védőfalnak vágódtam, át is szakítottam egy helyen. Állítólag hosszú percekig csak feküdtem, majd mentőhelikopter szállított el. Végül semmi bajom nem lett, saját lábamon hagytam el a kórházat. Szerencsére sikerült felállnom és tovább küzdenem.

Ha nem síversenyző, akkor mi szerettél volna lenni? Volt a tarsolyodban bármilyen polgári foglalkozás? 

- Sport tanári végzettségem van. Egy időben gyógytornász szerettem volna lenni. 

Mit szeretsz a síelésben, illetve ha bárkit szeretnél erről a sportról meggyőzni, akkor mit mondanál róla?

- Szeretem a reggeli napfelkeltét, azt a békét és nyugalmat, ami a hegyen fogad kora reggel. Ugyanis ahhoz, hogy tudjak edzeni már hajnalban, napfelkeltére fent kell lennem a hegyen. De imádom a sebességet is benne, ami növeli az adrenalin szintemet!.A folyamatos kihivásokat, hogy mindig másmilyen körülmények fogadnak edzés, versenyzés közben, és ezeket mind figyelembe kell venni, azonosulni kell velük és így kell mindig a legjobbat kihoznod magadból. Ajánlom mindenkinek ezt a sportot, mert megtanít, hogy mindig alkalmazkodni kell ahhoz, ami van. Megtanít küzdeni, mindig a jobbra, gyorsabbra törekedni. Sokat utazunk, így sok embert, életvitelt meg lehet ismerni, rálátást kapunk a nagyvilágra. Ha nem is lesz a gyerekből nagy versenyző, de az élethez egy jó kis lecke. 

Mi az, ami a legnehezebb a versenyzésben? Mennyiben vagy hátrányban a sízésben hagyományosan nagyhatalomnak számító ország versenyzőjével szemben? 

- A legnehezebb szerintem rájönni azokra a titkokra, amiket a nagy nemzetek már tudnak. Én is és a hazai szövetség is a hibáinkból tanulunk, itt gondolok a világ kupa versenyzésre. Más, nagy nemzetek már azokon a hibákon átestek, amiket mi csak most követünk el. Úttörőnek érzem magam, de éppen ezért is nagyobb kihivásnak tartom a versenyzésemet. Nekik például vannak hegyeik, sokkal több pénzük, és hagyományuk. Nálunk ezek mind most alakulnak ki. Oké, a hegyek azért nem...
 

Az év legnagyobb részét az otthonodtól távol töltöd, nem túl magányos így az életed? 

- 365 napból 300-at legalább az otthonomtól távol, Ausztriában töltök, ahol edzek. Igen, magányosnak is mondhatnám az életem, de már megszoktam. Ebben nőttem fel. Szerencsére sok embert megismertem az évek során, mindig feltalálom magam. Ha pedig megkezdődik a verseny szezon akkor már könnyebb, mert találkozom a versenyző társaimmal.

Mennyire fontos a súlyod, erőnléted? mennyire kell figyelned a táplálkozásra? 

- Az erőnlét nagyon fontos, ezzel lehet a legjobban kiküszöbölni a sérülést. A táplálkozás olyan szempontból fontos, hogy megfelelő energiám legyen a hidegben az edzésekre. 

Egy év múlva, a 28. születésnapodra mivel lennél elégedett? 

- Ha egészségben és sikeresen fejezném be a szezont! Ennyi untig elég lenne.