Viszlát, édes élet! – Cukormentes diétám története

Írta: ,

Hamar kiderült, hogy nem igazán fog megizzasztani ez a kihívás, és biztosan nem fogok belebukni, mint a legutóbbi, léböjtkúrás vállalásba. Mivel hiányzott a nasi, másnap csináltam magamnak egy nagy adag gyümölcs-zöldség tálat, amit egész nap majszolgattam.

 

A photo posted by Nagy Niki (@stuthnagyniki) on



Nem zavartattam magam, és vacsorára kínait ettem (ha már csokit nem lehet, ne spóroljunk még ezen is) – az eladó váltig állította, hogy nincs benne cukor, de azért a szójaszósz összetevőit szívem szerint megnéztem volna... Kis vacilálás után úgy döntöttem, hogy hiszek neki (végül is ő főzi az ételt, nem?), és megörvendeztettem magam egy kis illatos csirkével és üvegtésztával. Nyami!

Kevésbé kívánom a nassolást

Valójában, mivel akkora változást nem vezettem be az étrendembe, nem is tudok igazán pozitív vagy negatív hatásokról beszámolni. Nehezítette a dolgot, hogy pont azelőttre találtam ki, mielőtt megjött a menzeszem – a bőröm egy kicsit bedurrant, a hasam felpuffadt, és egyébként is vizesebb voltam, mint szoktam, így külsőre sem mondhatom, hogy bármi pozitív változást észleltem volna. A csoki határozottan hiányzott, de minél régebb óta nem ettem, annál kevésbé volt hiányérzetem ebéd után egy kiadós desszert után. Talán ezt könyvelhetjük el a legnagyobb pozitívumként az egészből.

Az étrendem nagyrészt zabból, gyümölcsökből, zöldségekből, salátából és tésztából állt, de akadt, amikor beugrottam egy teljes kiőrlésű pizzaszeletért a pékségbe, vagy elnassoltam esténként egy-két sós kekszet. Sikerült túlélnem egy baráti összejövetelt is mindenféle édesség nélkül, csak az ízesített puffasztott rizsszeletemet majszolgattam a társasjáték közben. Abszolút büszke voltam magamra, és még az sem tántorított el a dologtól, hogy egy laza fröccs bizony lecsúszott – persze kizárólag száraz borból, nagyon higítva, úgyhogy nem számít, nem igaz...? (Hosszú napom volt, megérdemeltem egy kis törődést.)

Hidd el: nem nehéz cukor nélkül!

Az öt nap igazi tanulsága nekem mégis az volt, hogy valójában nem is nehéz hozzáadott cukrok nélküli étrenden lenni – hiszen ha a csokit nem számítjuk, nekem úgy sikerül, hogy észre sem veszem. Ahhoz, hogy ez ilyen könnyen menjen, meg kell szoknod, hogy mely ételek tiltólistásak. Én például már idejét sem tudom, mikor ettem utoljára gyümölcsjoghurtot, hiszen hiába van ráírva, hogy könnyű is meg finom is, bizony tele van pakolva cukorral. A különböző, előre elkészített szószok és öntetek is cukorbányák, ahogyan egy rakás zsírszegénynek hirdetett termék is – ezek általában a csökkentett zsírtartalom mellett arányosan több cukrot is tartalmaznak.

Ha vásárolni indulsz, mindig nézd meg a címkéjét annak, amit veszel! Ne magát a táblázatot fürkészd, mert ott a természetes cukortartalmat is feltüntetik, sokkal inkább a hozzávalókat. Ha nincs nádcukor, répacukor, vagy egyszerűen cukor az összetevők között, az már félsiker. Ha egy darabig odafigyelsz rá, ahogy én is tettem, egy idő után teljesen természetessé válik majd, hogy nem nyúlsz a rejtett cukrot tartalmazó ételekhez – és akkor úgy teszel majd az egészségedért, hogy észre sem veszed.