Viszlát, édes élet! – Cukormentes diétám története

Írta: ,

Elsőre úgy tűnt, lehetetlen feladatra vállalkozom – én, akinek minden étkezéshez kell valami édes, megfogadtam, hogy öt napig nem eszem olyan ételeket, amelyek hozzáadott cukrot tartalmaznak. Bár már maga a feltételezés is ijesztőnek tűnt, valójában meglepően könnyen letettem a csokit. Jelentem: a cukorfüggőség nem létezik, cukortúladagolás van, de a csokiról még ezután az öt nap után sem fogok tudni lemondani. Miért? Mert csak.

A semmi cukor azért nem játszik

Egy szép, napos vasárnapon kezdődött minden. Megfogadtam, hogy mostantól akkor öt napig semmi cukor – egy Youtube videó ihletett meg, amiben a műsorvezető lány csak úgy áradozott a cukormentesség örömeiről. Úgy gondoltam, öt napig bármit kibírok (na jó, talán még egy léböjtkúrát nem, de azt meg sem szeretném próbálni), úgyhogy belevágtam.

Először igazi mazochista módon úgy gondoltam, hogy majd jól kiszórok MINDEN cukrot az életemből erre az öt napra. Az első pofon a reggelinél érkezett: tejet nem tehetek a kávémba, mert abban van tejcukor, és almát sem a zabomba, mert abban meg gyümölcscukor ólálkodik. Pár percig csak szemeztem az elég szegényesre sikeredett reggelivel, aztán eldöntöttem, hogy megnézem rendesen azt a videót még egyszer, mert öt nap kávé nélküliségre azért nem szeretnék vállalkozni, teljesen mindegy, mennyi jótékony hatása van.

Kiderült, hogy nem kell minden cukrot elhagynom – a kihívásnak pont az a lényege, hogy az egészségtelen, hozzáadott cukortól szabaduljak meg. Bár a tejcukorról ilyen tekintetben lehetne vitázni (nem igazán lehet rá azt mondani, hogy egészséges), de nem hozzáadott fajta, úgyhogy boldogan nyakon öntöttem vele a kávémat, miután feldaraboltam az almát a zabhoz. Akkor örültem meg igazán, amikor kiderült, hogy a mogyoróvajamban sincs hozzáadott cukor – annyira bio, hogy a hozzávalók között kizárólag a földimogyoró van feltüntetve.

 

A photo posted by Nagy Niki (@stuthnagyniki) on

Rájöttem: egészségesen élek!

Az első nap viszonylag könnyen ment – bár ebéd után hiányzott a csoki, és elég szegényesnek éreztem az étrendemet, mert nem nasiztam, de cserébe rájöttem, hogy valójában nagyon kevés cukrot viszek be a szervezetembe. Ez csak félig-meddig tudatos – egy ideig figyeltem rá, hogy amiben rejtett cukor van, azt még véletlenül se egyem vagy igyam meg, mostanra viszont már annyira beépült az étrendembe ez a felfogás, hogy észre sem veszem. A csokin kívül gyakorlatilag semmi olyan nem volt, amit el kellett volna hagynom – maximum az alkohol, de gyakorlatilag a száraz borokban is elhanyagolható mennyiségű a cukor.