Vegán lettem: így változott meg az életem és az alakom már néhány hónap után

Írta: ,

A vegánsággal végre úgy érzem, megtaláltam az igazi önmagamat, azt a lelki békét és nyugalmat, amit mindig is kerestem. Sosem gondoltam volna, hogy ennyit számít, mit eszik az ember, most mégis a saját bőrömön tapasztalom, hogy ennek az életmódnak micsoda változtató és inspiráló ereje van az ember lelkére és testére nézve egyaránt. De kezdjük az elején!

Ugye te is szereted az állatokat?

Egész életemben imádtam az állatokat, bár azt gondolom, ez gyerekek esetében nem olyan különleges. De a későbbiek során is nagyon kötődtem hozzájuk, pl. a sok-sok évig tartó lovas karrieremnek is azért lett vége, mert megbetegedett a ló, amit rendszeresen lovagoltam, és a gazdája úgy döntött, így már nincs rá szüksége, hiszen nem lehet megülni. Én pedig nem tudtam ezek után más lóra átülni, inkább befejeztem az egészet. Persze, azóta már a lovaglásról, és minden állattal végzett, végeztetett tevékenységről is alaposan megváltozott a véleményem.

Valahogy azonban sosem kötöttem össze fejben, hogy a húsevés egyszerűen nem fér meg az állatszeretettel. Majd' elolvadtam a kiscsibék láttán, de gond nélkül bevágtam egy csirkepaprikást! Ámulattal néztem, mennyire okosak és édesek a malacok, hogy sokan már házi kedvencként tartják őket, de közben nem zavart, hogy oldalast eszek a paradicsomos káposztához.

Kép forrása: TijanaM/Depositphotos.com

Kiskamasz korom óta hallgatok reggaet, a hozzám legközelebb eső stílus, a rasztafári vallásnak vérbeli követői (akik a reggaet egyfajta közvetítőként „használják”) pedig nem esznek húst. Nagyon szimpatikusnak gondoltam ezt a hozzáállást, de fel sem merült, hogy erre én is képes lennék, vagy, hogy egyáltalán megpróbáljak változtatni. A vegánságot akkoriban pedig még hírből sem ismertem.

Ez az egész egy nagyon erős ellentmondást hozott létre mélyen bennem, de nem tudtam, mi okozza ezt a belső feszültséget. Mindenre ráfogtam, mi a problémám, de valahogy arra nem gondoltam, ami a mindennapjaim komoly részét képezi: az evésre.

A betegség, ami megváltoztatta az életemet

Aztán úgy alakult az életem, hogy egy rutinlabor és néhány vizsgálat során kiderült, autoimmun pajzsmirigygyulladásban szenvedek. A megállapított kór még nem alakult ki teljesen, de a probléma így is visszafordíthatatlan. Az orvos azzal küldött el, hogy nem tehetek semmit. Járjak kéthavonta laborba, majd, ha már elég rossz az eredményem, menjek vissza, és akkor ír fel gyógyszert, amivel életem végéig vígan élhetek. Igaz, ez számtalan kockázati tényezővel, társbetegséggel jár, és tulajdonképpen a testem saját magát falja fel, de nyugodjak meg, akár sportolhatok is majd. Mindezt úgy, hogy még 30 éves sem vagyok. Persze nem nyugodtam bele, és elkezdtem bújni az internetet. Már a legalapvetőbb cikkekben is szerepelt a D-vitamin és a szelén pótlásának fontossága, amit az orvos meg sem említett, így részemről elszállt a bizalom, akkor is, ha a kötelező protokollal szembesített.

Ezután olyan szakmai anyagokra bukkantam, amik a glutén, a szója mielőbbi elhagyását, továbbá a tejtermékek mellőzését ajánlották. A szója volt a legkisebb gond, azt egyébként sem fogyasztottam (a feldolgozott élelmiszereket pedig korábban sem vittem túlzásba). A glutén sem volt olyan vészes, hiszen széles a paletta, egyszerűen más tésztát veszek le a polcról, és kész, a kenyeret pedig már egyébként is régóta magamnak sütöm – teljesen véletlenül gluténmentesen.

Azonban a tejtermékekkel bajban voltam, mert én hús helyett is sokszor sajtot ettem, joghurtot, túrót választottam, és persze rengeteg tejeskávét ittam. Szóval ez már nagy érvágásnak bizonyult, de erősen motivált voltam az egészségem miatt.

Mindennemű visszaesés és probléma nélkül tudtam elhagyni a tejtermékeket! Holott igazi sajt- és tejimádó voltam. Új ízeket fedeztem fel a növényi sajtok és növényi tejek világában, hamar megtaláltam a kedvenceimet. További energiát adott a változtatáshoz, hogy a tej után kutatva számomra is világossá vált, micsoda kegyetlenség folyik az iparban azért, hogy mi tejhez és tejtermékekhez juthassunk.

Óhatatlanul is láttam olyan videókat, amik megmutatják, hogyan választják el a borjakat közvetlenül az ellés után, hogy a nemesített teheneknek akkora tőgyük van, hogy szerencsétlenek menni is alig bírnak (persze ez sokszor nem is opció számukra abban a falatnyi boxban). Pusztán a nagyobb hozam miatt, önző érdekekből tesszük ezt velük. Most ha tejet, tejterméket, vagy tejszármazékot látok, ezek a képek jutnak eszembe, és sem gusztusom, sem kedvem nincs megenni, meginni ezeket. Már akkor sem venném meg őket, ha nem lenne erősen ellenjavallt mindenki számára más állat tejének az elfogyasztása.