Most elárulom, miért gondolkodnak másként a vegánok

Szabó Erzsébet
Írta: ,

A növényi étrendhez az egészségi állapotom miatt kerültem közelebb, egy betegség kényszerített arra, hogy változtassak az étkezési szokásaimon. Akkor még el sem tudtam képzelni, hogy egy ilyen jellegű váltás nem csak a menümet, hanem a testemet és a lelkemet is átalakítja majd, miközben a teljes életemet pozitív mederbe tereli. A saját magánszférámat tekintve abszolút csak pozitív változásokat tudok kiemelni, minden téren javulásról tudok beszámolni. Ugyanakkor sokszor szembesülök – és a vegán fórumokon látom, hogy mások is – a meg nem értéssel, vagy éppen a lekicsinyléssel. Ennek hátterében mindig az áll, hogy Magyarországon a növényi étrend, a veganizmus még gyerekcipőben jár, egyszerűen nincs az embereknek kellő ismeretük ahhoz, hogy megértsék, miért változtatunk – szerencsére egyre többen. Most elmondom, miért gondolkodnak bizonyos dolgokban másként a vegánok, és miért tűnhet úgy, hogy „tukmálósak”, vagy éppen radikális gondolkozásúak.

„Engem nem érdekel, hogy vegán vagy, de ne akard rám erőltetni a nézeteidet”

Ezt még szó szerint senki sem mondta nekem, de ha böngészem a hozzászólásokat a közösségi oldalon, rengetegszer látni ilyen és ehhez hasonló monológokat. Teljesen meg tudom érteni azokat, akik úgy vélik, hogy senkinek semmi köze mások étrendjéhez, de ez egy jóval összetettebb dolog. Kezdjük azzal a sort, hogy a veganizmus egy állatjogi mozgalom, a célja az, hogy követői azok nevében szólaljanak fel, akik nem képesek magukat megvédeni. Figyelmeztetni akar arra, hogy amit te a tányérodra teszel, egykor élő és érző állat volt, akit igen jó eséllyel méltatlan körülmények között neveltek a halálsorra, majd öltek meg akarata ellenére. Amikor valaki vegán lesz, akkor felismeri ezt a szörnyű folyamatot, és – ki, ki a maga vérmérsékletétől függően – próbálja erre felhívni a környezete figyelmét. Ezt nem könnyű megérteni, amíg nem lépsz te is bele ugyanebbe a cipőbe, de elképzelni talán el tudod: milyen érzéseket váltana ki belőled, ha a vasárnapi asztalra kutyahús, vagy éppen egy sült tengerimalac kerülne? Nos, hazánkban kevesen rajonganának ezekért a falatokért, pedig bizonyos országokban teljesen mindennapi „alapanyagnak” számítanak az említett állatok.

A vegánok számára nincs különbség az állatok között, egyszerűen nem él az a nézet, hogy vannak háziállatok és vannak haszonállatok – ezt a két fogalmat ugyanis az ember alkotta.

Kínában a kutya sok helyen haszonállat, mi, európai szemmel mégsem tudunk úgy tekinteni rájuk, mint ennivalóra, mert úgy véljük, hogy az ottani kutyák ugyanúgy éreznek, ugyanúgy tudnának kötődni, mint a saját kutyáink. Akkor ugyanez miért ne lenne igaz a többi állatra?

Láttunk olyanokat, amik felett a többség szemet huny

Amikor még csak ismerkedtem a növényi étrenddel, és úgy általában a veganizmussal, óhatatlanul is belefutottam olyan képekbe, videó részletekbe, amik örökre beleégtek a lelkembe. Szándékosan kerültem egyébként az ilyen dokumentumokat, mert mindig is érzékenyen érintettek ezek a dolgok – és milyen szomorú, hogy mégis szinte egész életemben támogattam az állatok kihasználására, kizsákmányolására épülő iparágakat. Ennek oka az, hogy én sem akartam szembenézni azzal, hogy a vágóhíd milyen hely, vagy, hogy milyenek az állatkísérletek, mennyit kell szenvedniük az állatoknak azért, hogy nekünk legyen egy új parfümünk, vagy éppen tollpárnánk. Szeretjük azt mondani, hogy ezek a szörnyűségek nem történhetnek meg Európában, és csak legyintünk rájuk, de ez nincs így.