Természetes és mesterséges édesítők: mit válassz?

Írta: ,

Nem csoda, ha az ember lánya összezavarodik, amikor az édesítőszerek, cukrok után nyúlna a boltok polcain. Azt már mindenkiben elültették, hogy a hagyományos fehércukor rossz, de valóban így van? És ha kristálycukrot nem választhatunk, akkor mire voksoljunk?

Tényleg árt a hagyományos cukor?

Azok, akik elítélik a modern táplálkozási divatokat, leginkább azzal takaróznak, hogy nagyszüleink is leélték az életüket, miközben végig fehércukrot és fehérlisztet fogyasztottak.

A gond ezzel az érvvel az, hogy nagyszüleink részben sokkal többet mozogtak, részben pedig messze nem ettek olyan sokszor cukros ételeket, mint mi, sőt, nem feltétlenül került minden nap kenyér sem az asztalra.


Mézzel édesítesz? A cukornál is jobban árthat neked!


Nagyvonalakban tekintve egészségesebben táplálkoztak, mint mi, hiszen minden alapanyag frissen, szennyeződés és mesterséges adalékanyagtól mentesen került az asztalra. Mindazonáltal igaz, hogy kismértékben ezek az élelmiszerek nekünk sem ártanak.

A fő probléma az, hogy manapság minden egyes félkész ételnek magas a cukortartalma, márpedig így valóban nem vehetjük félvállról a kérdést.

Jobb a barna cukor?

A hagyományos, általunk ismert kristálycukrot igen jelentősrészt cukorrépából nyerik ki. A gond abból adódik, hogy a kinyert cukor többszörös finomításon esik át, ami során mésszel tisztítják, így kivonják belőle a szerves anyagokat.

A kristályosítás után megkapjuk a csodásan fehér, szemcsés cukrot. Ebből eredendően sokan úgy vélik, hogy a barnacukor nem esik át ugyanazokon a folyamatokon, nem természetellenesen fehér, így ideális a fogyasztásra.

Ezzel szemben az igazság az, hogy a finomítás utolsó fázisában visszamaradó oldatot, a melaszt hozzákeverik a cukorhoz, ami így megkapja különlegesebb ízét és színét.

Persze, a melaszban van némi ásványi anyag, emiatt valamivel jobb, mint a hagyományos cukor, de mégsem az igazi (már csak azért sem, mert sokszor színezőanyaggal utánozzák le a barna árnyalatot).