A sokoldalú élesztő: szépítő vitaminbomba a konyhában

Írta: ,

Az egyipomiak már évezredekkel ezelőtt használtak élesztőt a kenyér és a sör előállításához. Az emberiség azonban csak nemrég óta tudja, hogy milyen hatást fejt ki erjedés, sütés és főzés közben. 1857-ben Louis Pasteur figyelte meg mikroszkóp alatt az élesztő viselkedését. 

Élesztőgombák

Az élesztőgombák nem kedvelik a hideget, a zsírt és a sót. Meleg és cukor hatására hirtelen felszaporodnak, mert az élesztőben lévő keményítőből és cukorból alkohol és szén-dioxid lesz.

A szén-dioxidtól lesz magas, laza szerkezetű és jellegzetes aromájú a sütemények és a kenyérfélék tésztája. 

A sütésnél használatos sütőélesztő frissen, kocka formájúra préselve vagy szárítva, por alakban kapható.

A sütőélesztő előállításánál számos módszert használnak az élesztőtörzsek tenyésztésére. 

Az élesztő és az alkohol

Nem kétséges, hogy az alkoholos italok kibővítették őseink szegényes étrendjét. A legelső bor több mint 6000 évvel ezelőtt készült Közép-Keleten.

Egy erjesztett italról a babiloni írások is mesélnek, melyet úgy készítettek, hogy árpát vagy búzát vízben áztattak, majd hagyták kicsírázni a napon, ezt követően pedig felforralták és megerjesztették. A suméroknak 15 különböző sörre létezett kifejezésük.

Az alkoholos italok világszerte elérhetőek különböző formában. Az alapanyagokhoz tartoznak a különféle gyümölcsök, gabonafajták és mézek, valamint különböző élesztőgomba törzseket, amelyek az alkoholban lévő cukrok erjesztésért felelősek.

A borászatban a szőlőfajtáktól függően választják ki a borélesztő típusát. Döntő jelentősége van, hogy milyen táptalajon nevelik a gombákat.

Ez lehet tejtermék, melasz, maláta, komló stb., amitől függően édeskésebb vagy kesernyésebb lesz a végeredmény. A sörélesztő a világos- és a barnasör előállításában játszik szerepet.