Unalmadban eszel? 5 lépésben leszokhatsz róla

Irimiás Alíz
Írta: ,

Az evés megnyugtat, de nemcsak stressz ellen eszünk sokszor, hanem unalmunkban is. Ha néhanapján előfordul, hogy ránk tör az unalom, és bekapunk némi nassolnivalót, az nem gond, de ha rendszeressé válik, és nem tudunk parancsolni magunknak, az már étkezési zavarhoz vezet.

Amikor olyan ételeket eszünk, amelyek érzelmileg is feltöltenek, vagy azt vesszük észre, hogy bizonyos ételek olyan összetevőket tartalmaznak, amelyek kifejezetten pozitív hatással vannak a közérzetünkre és a hangulatunkra, azok pillanatnyilag ugyan idegnyugtató hatással vannak ránk, de hosszú távon egyáltalán nem biztos, hogy jól járunk velük.

Aztán pedig jön a bűntudat érzés, ami miatt időszakosan megvonjuk magunktól azt a fajta ételt, amely élvezetet okozhat, ezáltal a testünk kiéhezik rá, és mikor már nem bírjuk, ismét ránk tör a falási roham, hogy újra kezdődjön az ördögi kör.

Valójában mi magunk idézzük elő ezt az állapotot. A mindennapi stressz kimeríti a szervezetünket, és egyszerűen úgy érezzük, hogy szükségünk van néhány finom falatra, amelytől jól érezzük magunkat.

Valamiért nem hiszünk abban, hogy szimpla lazítással képesek lennénk megszabadulni a feszültségtől, ezért valamilyen módszerre van szükségünk hozzá, ez pedig az étel és az evés. Mások alkoholt, cigarettát, kábítószert használnak ugyanezzel az indokkal.

Ha mégis úgy döntenénk, hogy kiszállnánk a mókuskerékből, amellett, hogy az unalmunkban evésre nemet kell mondani, azt is tudnunk kell, mikor és mitől alakul ki ez az állapot, és hogyan szabadulhatunk meg tőle, hogyan előzhetjük meg, hogy ismét az ételhez nyúljunk.

vladteodor95/depositphotos.com

Rendszeres étkezés

Sokan képtelenek időt szakítani magukra, és gyakran eltelik a nap úgy, hogy nem ettek rendesen. Munka közben nassolnak, úgy, hogy oda sem figyelnek arra, mit esznek, csak csúszik le egyik falat a másik után, majd este hazamennek, és jól megvacsoráznak. Ehelyett oda kellene figyelni arra, hogy napi ötször, azaz legalább 3-4 óránként együnk valamit.

Természetesen a legjobb, ha valami egészségeset eszünk, de ha ez nem megy, elég, ha legalább arra rászokunk, hogy 10-15 napig legalább 3-4 óránként, nem menet közben, nem munka közben, hanem asztalhoz ülve, együnk valamit.

Kérdezzük meg magunktól: mennyi ételre van szükségünk

A munka közben vagy tévénézés közben elfogyasztott ételről szinte semmi információ nem jut el az agyunkig, még ha jól is lakunk, akkor sem. Az sem jelent tudatos étkezést, ha útközben elmajszolunk valamit, hogy ne haljunk éhen.

Ha úgy eszünk, hogy közben élvezzük az ízeket, megrágjuk jól az ételt, és tudatosan figyelünk arra, hogy csak annyit együnk, amennyire szüksége van a szervezetünknek. Így képesek lehetünk arra, hogy ne legyünk az étel megszállottjai, hanem kialakuljon a reális testtudatunk.

A probléma a lazítás hiánya

Nagyon fontos, hogy felismerjük, mit jelent számunkra az evés: eltereli a figyelmünket a problémáinkról, vagy segít lazítani. Ha ezzel tisztában vagyunk, könnyebb változtatni is: metidáljunk, jógázzunk, ússzunk, sétáljunk egy nagyot, azaz csináljunk valami olyasmit, ami ellazít, és eltereli a figyelmünket az evésről.

vadimvdrobot/depositphotos.com

Uraljuk az érzéseinket

Biztosan lesznek nehéz pillanatok, amikor ennivalóért kiált az agyunk. Ismerjük fel, és álljunk meg egy pillanatra. Fogadjuk el, és érezzük át, mi történik velünk: idegesek és feszültek leszünk, amitől izzadni kezdünk? Változtassuk meg a hozzáállásunkat, és legyünk úrrá az érzéseinken.

Ha mégis megtörténik: fogadjuk el az esendőségünket

Ha néha mégis azon kapjuk magunkat, hogy unalmunkban vagy idegességünkben eszünk, ne érezzünk bűntudatot, inkább legyünk megértőek magunkkal. Tudnunk kell, hogy a megszokás nagy úr, és az a viselkedés, amely hosszú ideig a sajátunk volt, még egy ideig teret követel az életünkben.

Az evés hozzá tartozik a lazításhoz, ezért nélkülözhetetlen, hogy fokozatosan átkeretezzük a gondolatainkban a kikapcsolódást: fessünk, táncoljunk, énekeljünk, járjuk a természetet, sportoljunk, ezáltal biztosan nem unalmunkban eszünk, ráadásul annyi boldogsághormont termel a szervezetünk, hogy elterelődik a figyelmünk az evésről.