Méregtelenítésem története ˜– Háromnapos tömény szenvedés

Írta: ,

Tudományos témakörben is publikáló újságíróként tisztában vagyok a tényekkel: az emésztőrendszernek nincs szüksége pihenésre, szépen ki van találva minden ahhoz, hogy ne kelljen bizonyos időközönként léböjtkúrákat és hasonló kínzó módszereket bevetni a megfelelő működéséhez. Éppen ezért nyíltan ellenzem a 3, 6 és 9 napos böjtöket, de úgy éreztem, egészen addig nem vagyok hiteles, amíg ki nem próbálok én is egy ilyen kúrát. Hiába van tudományos cáfolata a hatékonyságának, a tudósok mindig újabb és újabb eredményekre jutnak, ki tudja, talán nemsokára azt is megállapítják, hogy a böjtök valójában egészségesek. Úgyhogy belevágtam egy háromnapos önkínzásba a kedvenceim – kávé, hús, kenyérfélék, tej, görög joghurt és zabkása – nélkül.

Ha ennyire nem hiszek az egészben, mit várok tőle? – kérdezhetnétek. Nos, először is azt, hogy beigazolódjon a gyanúm, és a harmadik nap végére már a falat kaparjam, fáradt legyek és nyűgös, és a fél karomat odaadjam egy szelet kenyérért (ez valószínűleg már az első napi ebédnél jelentkezni fog egyébként). Aztán azt, hogy végre, ha csak három napig is, lapos maradjon a hasam. Harmadrészt szeretném, ha kicsit megtisztulna a bőröm, mert a sok tejterméktől hajlamos vagyok kipattogni, mind az arcomon, mind a vállamon. Három nap alatt, úgy érzem, nem igazán tudok kárt tenni a testemben még akkor sem, ha csak zöldséget és gyümölcsöt adok neki – így a megfelelő szénhidrát- és vitaminbevitel nagy részét megkapja, valamint egy fehérjeturmixot is megiszom majd minden este, hogy ne vesszen kárba az aznapi edzés, és szépen épüljenek az izmaim, egy kis zsírmegvonás pedig nem tesz majd rosszat. Aztán meglátjuk, hogy érzem magam, ha vége van...

1. nap

Találtam az interneten egy egész tűrhető változatot (volt olyan, ami egész nap céklalevet itatott volna velem orbáncfű teával, hát köszönöm, de ennyire nem vagyok elszánt). Még a kezdés is szimpatikus volt: nem lével, hanem reszelt almával kell indítani, mert a szervezetnek rá kell készülnie a megvonásra. Én előző este annyira rákészültem, hogy kétségbeesésemben csokit ettem keksszel, úgyhogy jól jött, hogy nem kellett rögtön folyékonyat reggelizni, ha már a szokásos zabkásámtól meg kellett válnom. Ennek ellenére nem volt egyszerű végignézni, ahogy a barátom az olvasztott sajttól roskadozó melegszendvicseit tömi magába, amíg én a két darab reszelt almámat majszolom, és a reggeli habos-babos, forró, édes tejeskávém helyett az ízesítetlen gyümölcsteát kortyolgatom. 

Ebédre csináltam magamnak egy almás-epres-banános-spenótos-citromos turmixot – az eredeti recept szerint nem kellett volna beleraknom sem spenótot, sem banánt, de délután azt terveztem, hogy az előző napról maradt energiámat kihasználva elmegyek futni, így kellett egy kis plusz löket. A banán az egyik legmagasabb cukortartalmú gyümölcs, úgyhogy reménykedtem, hogy segít majd rajtam egy kicsit.

Nem segített. Kínszenvedés volt végigcsinálni a szigetkört, a második kilométer után azt hittem, összeesek, de már az első alatt éreztem, hogy nem volt jó ötlet magamra erőltetni a mozgást. Megfogadtam, hogy a következő két napon csak jógázni fogok, és azt is óvatosan. A futás után csináltam magamnak egy turmixot banánból, eperből, fehérjeporból és egy kiskanál görög joghurtból, hogy a fehérjebevitelem azért ne süllyedjen a béka feneke alá.

Itt már egyébként nagyon kapartam a falat, hogy valami szilárdat ehessek – igazából már az összeturmixolt gyümölcsök eredeti változatával is beértem volna, csak hadd rágjak valamit, bármit, a pépes-leves rémálmok helyett. De mivel ez volt az első nap, úgy éreztem, hogy szégyen lenne feladnom, és felfalnom az egész hűtőt kétségbeesésemben. Ez a nagy elszántság egészen addig tartott, amíg el nem mentem moziba – rólam tudni kell, hogy filmnézés közben mindenképp rágcsálnom kell valamit, különben nem élvezem annyira az egész mozi-élményt, mint kéne. Fejleszegve somfordáltam oda a Corvin büféjéhez, hogy valami ehetőt nézzek magamnak, de végül a nagy kukorica-nachos-csokis popcorn kombó helyett vettem egy csokit, és azt is elfeleztem a barátommal, úgyhogy kifejezetten büszke voltam magamra. Vacsorára aztán megettem két szelet sajtot, mert elfogyott minden zöldség és gyümölcs a házban, úgyhogy elmondhatom: az első napot nem zártam túl jól, de mondjuk úgy, a kihívást 95%-ban teljesítettem.