„Az én családomban nem divat a szeretet” – Igaz történet

Valódi család, valódi kommunikációval, tömény toleranciával, őszintén kimondott szavakkal.

Ennek okán vannak dolgok, melyeket szükségtelen megbeszélnünk… szükségtelen vádolnunk egymást bűneinkért, és szükségtelen folyamatosan szembesítenünk a másikat a jellemhibákkal… mert mindenki tudja, hol dagasztotta a sarat, meddig tart a felelőssége. Nem katalizáljuk és nem dédelgetjük a haragot, a fájdalmat, mert az nem visz sehová. Viszont nagyon szeretünk nevetni.

Azon, ahogy egy legyet elpöckölünk, az apánk által tanított technológiával. Úgy szeretjük egymást, ahogy vagyunk… és szeretjük magunkat is ebben a közegben.

Botorság azt gondolni, hogy nincsenek viták, nincs veszekedés, ellentét, nincsenek érdekek, nincs düh, harag… mind-mind ott vannak ezek a dolgok. Is… és ott vannak a jó dolgok is. Illetve biztosan „csak” egy: látjuk, valóban látjuk egymást.

Szeretünk merengeni, és elgondolkozni. Szeretünk tenni. Egyéni elképzeléseink vannak a világról, annak működéséről, melyek nem kioltják, hanem erősítik egymást. És szeretjük saját álmainkat kergetni. Olyanok vagyunk, mint a régi reklámban az Állami Áruház… nálunk mindig történik valami.