Vérszerinti rokonainkat nem könnyű kizárni az életünkből, de van, hogy az a legegészségesebb döntés.
VIDEO A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
1/10 Elnevezve
Amikor anyám közölte, hogy ha a lányomnak nem adom az ő keresztnevét - ami az enyém is és már négy generáció viseli - akkor soha többé nem fog szóba állni velem, sem ő, sem az egész család. Eszem ágában nem volt a mi nevünket (Jolán) adni a gyereknek, már kiskoromban tudtam, hogy kislányom lesz és húsz éve megvolt a fejemben a név is (Laura). Amikor anyám ezt kijelentette, én nem elszomorodtam, hanem izgatott lettem, hogy végre itt az esély, hogy végleg kizárjam őket az életemből! A lányom Laura lett és ezzel el is volt intézve a dolog, család letudva. Azóta sokkal boldogabb vagyok.
Amikor életemben egyszer kértem tőlük valamit és azt is megtagadták. Egyetlen kezes kellett volna a lakáshitelhez és sem apám, sem anyám, sem a két testvérem nem volt hajlandó aláírni. Tudni kell, hogy mind a négyen alkoholisták, én vagyok az egyetlen, aki képes volt kitörni a mélyszegénységből és saját erőből lediplomáztam. Egyetlen aláírás kellett volna, tudták jól, hogy rendesen fogom fizetni a hitelt és mégsem írta alá egyikük sem, csak azért, hogy alám tegyenek. Meg is mondták, hogy „minek kell nekem az ő szignójuk, ha már ilyen sokra vittem.” Irigykedtek, pedig mindig segítettem őket anyagilag, például az összes rezsijüket én fizettem éve óta. Ez volt az utolsó csepp, soha többet nem beszéltem velük. Utolsó hírem róluk, hogy milliós közműtartozás miatt kirakták őket a házból, de ez engem már nem érint.
A nővérem meghalt autóbalesetben 18 évesen, én akkor voltam 12. Utána a szüleim csak őt gyászolták, velem nem foglalkoztak. Húszévesen kaptam egy külföldi munkát, új telefonszámmal, amit nem adtam meg senkinek és többet nem is jöttem haza, ennyi volt.
Amikor apám – anyám unszolására – ököllel arcon ütötte öcsémet, amiért négyes osztályzatot hozott haza a gimiből. Akkor azt mondtam, hogy elég a - gyerekkorunk óta tartó - terrorból, este összepakoltam a cuccainkat (nem volt sok holmink) és a barátomhoz költöztünk. Öcsém akkor 15 éves volt, én 17. Soha többet nem találkoztunk a szüleinkkel. Ennek tíz éve és remekül megvagyunk nélkülük.
Hárman vagyunk testvérek. A nővérem és én nagymamánkra ütöttünk, sötét hajjal és szemmel. Az öcsénk olyan, mint a szüleink és a család többi tagja: szőke, kékszemű. Gondolom ez az oka annak, hogy csak őt szerették, illetve mert eleve fiút akartak. Ez nem túlzás, az egész család az angyali kisfiút favorizálta, aki ennek megfelelően egy elkényeztetett, kötekedős, elviselhetetlen despota lett. Én és a nővérem egy karácsonyi ünnepség alatt döntöttünk úgy, hogy nekünk erre nincs többé szükségünk, amikor az öcsénk mindenkitől kapott egy rakás ajándékot, nekünk pedig senki nem vett semmit. Egy kis szelet csokival is boldogok lettünk volna, főleg, hogy mind a ketten egy vagyont költöttünk az ajándékokra. Ma már csak nevetünk az egészen, de akkor nagyon fájt.
Amikor a bátyám annak ellenére vitte el a kocsimat, hogy kifejezetten megtiltottam neki. Természetesen totálkárosra is törte, neki nem esett baja. Az egész család az ő csodás megmenekülését ünnepelte és amikor felhoztam, hogy az én vadiúj autóm kuka, akkor még én voltam az „érzéketlen.” Akkor köszöntem el tőlük végleg. Egyszer üzent ismerőssel az egyik nagynéném, hogy bátyám „bajban van” (elkövetett valamit és elkapták a rendőrök) és „szüksége van rám”, de válaszra sem méltattam.
Amikor azt mondták, válasszak, hogy vagy ők - a családom, akiktől nem kaptam semmit traumákon kívül - vagy a barátom, aki azóta már a férjem, gyermekeim apja és legnagyobb támaszom. Nem hezitáltam.
Apámmal sosem volt jó a kapcsolatom, valami más mindig fontosabb volt neki, mint én, alig voltak vele jó emlékeim gyerekkoromból. Ennek ellenére tartottam vele a kapcsolatot - bár sok örömöm nem volt benne – mert anyám meghalt és ő volt az egyetlen családom. Egyik karácsonykor könyörgött, hogy nem akarja egyedül tölteni a szentestét, menjek le hozzá. Megsajnáltam és levezettem hozzá 3,5 órát hóesésben, a rozoga kocsimmal. Mire megérkeztem, ott volt két szakadt haverja és mattrészegek voltak. Tíz perccel érkezésem után fater már kötekedett, úgyhogy fogtam magam és hazavezettem 3,5 órát. Onnantól kezdve ghostoltam, ennek 15 éve. Nem találkozott sem a feleségemmel, sem a gyerekeimmel. Már 82 éves, elvileg még él.