Utazás / Otthon

7 dolog Magyarországról, amit nem tudok megértetni a külföldiekkel

Úgy hozta a sors, hogy mostanában elég sok külföldivel futottam össze, és a többség kifejezetten érdeklődő azt ország iránt. Valószínű, ha én látogatnék az ő országukba, hasonlóan érdekes dolgokat kérdeznék, amire az ő szemöldökük is felszaladna, de néha nekem is meggyűlik a bajom azzal, hogy megértessek velük dolgokat. A kulturális különbségeken én jót szoktam derülni, ezért úgy döntöttem, néhányat itt is megosztok.

Vezetéknév, keresztnév

Igen, nekem a második nevem a keresztnevem, és a harmadik az, ami náluk nagy valószínűséggel a középső, ritkán használt lenne. József Attilának azonban nem volt két keresztneve, viszont van vezetékneve, és nem, az nem az, amelyikre gondolnak.
Kovács Józsefnének pedig talán ez a neve, egy beszélgetés közben egyiken sem lehet szólítani, azaz lehet, hogy bemutatkozik, de továbbra sem tudom, hogy hívják.

Ha zöldség, akkor főzelék

Nem vagyunk kifejezetten az a zöldség evő nemzet, de ha zöldséget eszünk, és az nem a levesbe kerül, akkor pépesre főzzük, nagy valószínűséggel még pürésítjük is, majd adunk hozzá egy adag zsíros tejszínt meg tejfölt, csakhogy mégse legyen olyan egészséges.
És igen, mi ezt többnyire így szeretjük.

Olvastad már?  A Vörösmarty téren túl: 5 szuper karácsonyi vásár Magyarországon

Más fogalmaink vannak a könnyű ételekről

Innen már csak egy lépés, amikor kiderül, hogy a „könnyű étel”, az nekünk nem valami saláta, amit önmagában nem igazán, legfeljebb valami zaftos hús mellé eszünk, hanem mondjuk túrós csusza, elvégre abban hús alig van.
Az a kis szalonna igazán nem számít, a tejföltől meg csak jobban csúszik az egész.

Nálunk négerezhetsz

Szinte nem volt még olyan külföldi ismerősöm, aki ne rezzent volna össze a néger szó hallatán. Egyikük falfehéren, suttogva mondta, hogy ezt a szót nem lehet, egyszerűen NEM LEHET használni.
Nehéz elmagyarázni nekik, hogy a magyarban is szép számmal fellelhető, rasszista, rosszindulatú vagy előítéletes megjegyzés között a néger pont egy olyan szó, aminek nincs negatív felhangja.

Nem érted a viccet?

Minél közelebb állunk valakihez, annál gonoszabb vicceket engedhetünk meg a kárára, és amikor elejtünk egy csípős megjegyzést, akkor nagy valószínűséggel nem gonoszkodunk, hanem barátkozni próbálunk. Csak mi ezt ilyen furán csináljuk.
Egyedül azzal szoktam vigasztalni széplelkű és vérig sértett ismerőseimet, hogy ez még igazán nem bántás volt, ne aggódjanak, ha egy magyar tényleg gúnyt akar űzni belőlük, akkor azt észre fogják venni, és nem lesz kétségük afelől, hogy mik voltak a szándékai.

Olvastad már?  7 sztereotípia a magyarokról, ami sajnos minden külföldinek eszébe jut

Tagadó kérdés

Amikor azt kérdezem, nem kér-e levest, nem akar-e moziba menni és nem látta-e a szemüvegemet, akkor nem azért kérdezem így, mert nemleges válaszban reménykedem, hanem egyszerűen azért, mert mi általában így kérdezünk, és mert ezt udvariasabbnak érzem.
És ez olyan mélyen gyökerezik a tudatomban, hogy más nyelvekre is szó szerint így fordítom a kérdéseimet.

Nem, nem voltam mindenhol

Ez főleg nagyobb, esetenként kontinens méretű országokból érkező külföldiek kérdése szokott lenni: te Magyarországon belül mindenhol voltál már? Igaz, hogy aprócska ország, de ez azért nem a Vatikán, nem jártam be minden négyzetméterét, sőt még csak minden megyében sem voltam.
Nagy valószínűséggel tudok mesélni Budapestről és a szülőfalumról, valamint néhány nagyobb településről, de nem, nem tudom, hogy Balmazújvárosban a Kossuth utcában hány szám alatt laknak Kovácsék.