Életem során volt már nekem mindenféle hosszúságú hajam, de ilyen rövid, mint a mostani, talán még sohasem. Nem szoktam belőle nagy ügyet csinálni, h levágatom, mert szerencsére a haj már csak olyan, hogy visszanő, de a mostani hirtelen elhatározás előtt azért kutakodtam kicsit az interneten. Utólag viszont azt kell mondanom, hogy a legtöbb, mindenhol szembejövő bölcsességről kiderült, hogy egyáltalán nem igazak.
1/4 Csak sminkkel néz ki jól
A rövid hajjal kapcsolatban gyakran felvetik, hogy „fiús”, és hogy lehet, hogy divatfotókon, beállítva, szuper sminkkel és cuki kis ruhában jól mutat, de egy álmos vasárnap reggelen a póló-farmer kombinációba bújva az ember lánya úgy fog kinézni, mint a saját unokaöccse. Na már most a probléma ott kezdődik, hogy eleve ostobaság úgy kezelni a „fiúsat”, mintha az rossz lenne. Nem kötelező mindig mindenkinek rózsaszínben járni, ha valaki szeret tomboy-nak látszani, és jól érzi így magát, akkor tessék!
Másrészt: őszintén nem értem, miért gondolják egyes emberek, hogy a rövid haj nem lehet nőies, mintha a hajunkban hordanánk a nőiességünket. Én például nem igénylem, hogy a tükörképen minden egyes percben emlékeztessen rá, hogy két X kromoszómával születtem, de attól még nő vagyok szoknyában meg nadrágban is, rövid hajjal meg hosszú hajjal is, teljes sminkben, magas sarkúban, meg fültől fülig chips-morzsával borítva, mackónadrágban lazulva a kanapén is.
És akkor, ha már itt tartunk, a harmadik: én eléggé impulzus alapú sminkelő vagyok, vagyis van, hogy nyolc réteg festék van rajtam, meg olyan is van, hogy még csak hidratálókrém sem, attól függ, éppen milyen a hangulatom. De a rövid haj miatt egyáltalán nem érzem, hogy gyakrabban kellene sminkelnem, sőt. Mivel minden egyes vonásomra sokkal nagyobb figyelem terelődik, a kevesebb sminket is erősebbnek érzem, és mivel nem rejtem el az arcomat, elképesztően femininnek látom magam akkor is, ha egyáltalán nincs rajtam smink.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!