A miskároló késtől a modern orvostudományig: A császármetszés története

A miskároló késtől a modern orvostudományig: A császármetszés története

Címlap / Életmód / Egészség / A miskároló késtől a modern orvostudományig: A császármetszés története

A császármetszés a terhességet lezáró műtétek egyike, mely során az újszülött nem a szülőcsatornán keresztül jön végig, hogy meglássa a napvilágot, hanem az orvosok hasi nagyműtét keretein belül emelik ki a picit az édesanya hasából. A mára már szinte teljesen biztonságos műtéti beavatkozás hosszú utat járt be, mire mai formájában kiforrt, hiszen a beavatkozás kezdetekor a „kísérlet” egyet jelentett a biztos halállal.

VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd

A császármetszés egyike azoknak a történelmi eseményeknek, melyeket nagy homály övez. Pontos adatokat és részleteket nem igen lehet tudni kialakulásáról és elterjedéséről, mondhatni, tudósok is csak tippelgetnek az első sikeres császármetszés időpontját illetően. Egyesek szerint például Julius Caesar is ily módon látta meg a napvilágot. Ez a tény viszont igencsak kétségbevonható, hiszen Caesar édesanyja a szülést követő 40 évig még vígan eléldegélt. Az akkori technikákat, illetve higiéniai viszonyokat figyelembe véve azonban kicsi az esély rá, hogy az asszony egy sikeres hasi nagyműtétet követően ilyen sokáig élt.

Az első császármetszés 1500 körülre tehető

Források szerint az első császármetszés az 1500-as években történt meg, nem túl bizalomgerjesztő keretek között. Történt ugyanis, hogy Jakob Nufer svájci miskároló feleségénél megindult a szülés, ám nem tudták sehogy sem kiszedni a babát az asszonyból. A férfi miskároló késével bemetszést ejtett felesége hasán, kivette a babát, majd legjobb tudása szerint visszavarrta a sebet. A nő és a baba is állítólag túlélte a „műtétet”, sőt, az asszony még további gyermekeknek adott később életet.

Az első sikeres beavatkozás bizonyítottan 1610. április 22-én történt meg Wittenbergben. A szülést Jeremias Trautmann vezette le, aki az édesanya méhsebét selyemmel öltötte össze. A nő egyébként túlélte a császármetszést, de 25 nappal később vérmérgezésben meghalt. Nem csoda, hiszen az akkori higiéniai viszonyok egyáltalán nem tették lehetővé a sikeres életben maradást a császármetszés szempontjából, és ekkor még a megfelelő eszközök sem voltak fellelhetők a világban.

Oldalak: 1 2 3

A cikk folytatódik, lapozz!

«Előző
1/3
Következő»
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!