Család és karrier: tényleg elérhet mindent egy nő, vagy irreális elvárásokat állítunk magunknak?

A modern nő legyen sikeres a munkájában, építsen karriert, közben legyen odaadó pár, gondoskodó anya, és ne feledkezzen meg a saját testi-lelki jóllétéről sem. Szép gondolat, inspiráló üzenet – de vajon mennyire reális? Valóban elvárható, hogy egyszerre tökéletes munkavállalók, gondoskodó anyák, szerető társak és önmagunkra is figyelő, kiegyensúlyozott emberek legyünk, miközben még mindig nem alapértelmezett beállítás, hogy a férfiakra és a nőkre egyformán hárulnak például a háztartás vagy a gyereknevelés terhei? Vagy ez az üzenet – bár jó szándékból ered – nem tesz sokkal többet, csak túlterhel és frusztrál?

Az emancipáció és a nők munkába állása óriási társadalmi előrelépés volt. Az, hogy a nők is ugyanolyan eséllyel építhetnek karriert, mint a férfiak, megkérdőjelezhetetlenül pozitív változás (lenne, ha tényleg, 100%-ban így volna). De miközben egyre több lehetőség nyílt meg előttünk, mintha párhuzamosan nőtt volna a nyomás is. Korábban a „jó anya” szerepe dominált, ma viszont már ott van mellette a „karrierista nő” eszménye is. Mintha két teljes állást próbálnánk egyszerre ellátni – mindkettőt hibátlanul.

Sokan érzik azt, hogy folyamatosan lavírozniuk kell a munkahelyi feladatok és az otthoni teendők között, miközben magukra már alig marad idejük. Reggel hatkor kelünk, napközben helytállunk a munkahelyünkön, majd délután otthon kezdődik a második műszak: bevásárlás, főzés, gyereknevelés. És miközben a társadalom elvárja tőlünk, hogy mindezt mosolyogva csináljuk, belül sokszor kimerültek vagyunk, és frusztrációt érzünk.