Lányok, mi az a flörtölési technika, ami beválik nálatok?

Egy kávézóban dolgoztam, amikor bejött és srác és azt mondta, látott az utcáról és hazament, megmosakodott, felvett egy inget és visszajött, hogy méltó módon hívhasson el randira. Ez annyira aranyos volt, hogy azonnal igent mondtam.

Egyszer egy srác megkérdezte, hogyha kalóz lennék, melyik vállamon tartanám a papagájom: „ezen vagy ezen?” és a kezével megérintette a vállam úgy, hogy átkarolt és ott is hagyta a karját. Ez olyan vicces volt, hogy nem tudtam neki ellenállni.

A meki drive thru-ban dolgoztam, amikor egy fiú belenézett a zacskóba és mondta, nem ezt rendelte. Megkérdeztem, mit rendelt. „Egy sajtburger menüt fagyival és egy randit veled.” Ráírtam a blokkra a számom.

A sípályán vártam a felvonóra, amikor egy férfi elesett a pálya végén és olyat csúszott, hogy engem is elsodort. Még a hóban fekve azt mondta: „Egész nap arra vártam, hogy végre megszólítsalak.”

A fodrász leégette a hajam, ezért kénytelen voltam lenyírni egycentisre. Utáltam és szörnyen éreztem magam, amíg egy fiú a diszkóban azt nem mondta: „Nagyon szép ívű a koponyád.”

„Azt hiszem, éppen kigyógyítottál az alkotói válságból.” Mondta a srác, akivel egymásnak ütköztünk a tömegben egy koncerten. Azt hittem, ez csak duma, de az esküvőnkön is elmondta a násznépnek, hogy a koncert után hazament és írt nekem egy dalt, pedig akkor már három hónapja nem szerzett zenét. Nem tudom, ez mennyire számít „technikának”, mindenesetre vonzó dolog egy férfi múzsájává válni.

Odajött egy srác a boltban, hogy segítenék-e neki, mert valami gond van a telefonjával. A kezembe adta a készükéket, aminek a képernyőjén az „új kontakt” volt megnyitva. Ez olyan spontán volt, hogy nevettem és beírtam magam.

Egy rendezvényen voltam a kollégáimmal, minden cégnek külön asztala volt a vacsorán. Egy másik asztalnál ült egy jóképű férfi, akivel időnként sokat sejtetően egymásra pillantottunk. A vacsora után fél órával odalépett az asztalhoz, bemutatkozott, majd közölte, hogy szerinte itt az ideje hogy távozzunk együtt. A szám is tátva maradt – a kollégáimé is – de lehengerlő volt a határozottsága, így fogtam a táskám és vele mentem. Egy évig voltunk együtt, intenzív kapcsolat volt. Az önbizalom a legfontosabb.

Amerikában dolgoztam, egy síparadicsomban voltam pultos. Bejött pár srác és az akcentusomat hallva szóba elegyedtek velem, kérdezgettek az országomról, jófejek voltak. Az egyikük megkérdezte, meddig maradok, mondtam neki, hogy csak egy szezonra szerződtem, munkavízumom van. Erre azt mondta, ő elvesz feleségül és akkor örökre maradhatok, de ehhez előbb el kell mennem vele egy randira. Ez annyira levett a lábamról, hogy „szaván fogtam” és tíz éve vagyunk házasok.

Egy szórakozóhelyen voltam a barátnőimmel és éppen egy unalmas fiú beszélt lyukat a hasamba. Fordítva volt rajta a baseball sapka és csak magáról hadovált már vagy húsz perce. Ekkor odalépett egy magas srác, szinte észrevétlenül egy cetlit csúsztatott a kezembe és már el is tűnt. A szalvétán ez a szöveg állt: „Ez a pasi egy lúzer. Lehet, hogy én is az vagyok, de ez csak akkor derül ki, ha randizol velem.” Fél óra múlva tárcsáztam a számot és ma már a vőlegényem.