A felnőttkori barátkozás egészen máshogy megy, mint gyerekként. Nehezebben ismerkedünk, kevesebb barátot szerzünk. Pedig a felnőtt barátságok akár egy életre is szólhatnak. Az emberek többsége felnőttként saját családot alapít és a fókusz a baráti társaságról áttevődik a családtagokra. Idővel a gyerekek kirepülnek, a szüleink megöregszenek, egyre kevesebb kapcsolatunk marad. A barátság ebben az életkorban új értelmet nyerhet, ezért érdemes erőfeszítéseket tennünk, hogy ismét barátokat szerezzünk. Csakhogy sokaknak ez nehezen megy, főleg, ha kicsit elmagányosodtak az évek során. Marisa Franco valódi szakértője a barátkozásnak: egyetemi tanárként ez volt a fő területe és könyvet is írt a témában. Az alábbi hat pontban összegzi a legfontosabb tudnivalókat, melyekkel érdemes magunkat felvértezni, ha tényleg szeretnénk barátokra szert tenni.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
1/6 Ne félj az emberektől!
Franco egyik legfontosabb megfigyelése az volt, hogy akik a legjobban félnek mások elutasításától, azok a legelutasítóbbak. Mivel azt feltételezik, hogy a többiek nem kíváncsiak rájuk, visszahúzódnak, hidegen viselkednek, így tényleg senki sem közeledik feléjük. Kísérletek bizonyítják, hogy ha egy társaságba belépőnek előzőleg azt mondják, hogy ott mindenki szimpatizál vele (még ha ez nem is igaz) az illető sokkal nyitottabb lesz a többiekkel, így pedig tényleg megkedvelik őt. Magyarul, ha elfogadásra számítasz, végül abban is lesz részed.
A szerző találkozott egyszer egy rendkívül nyitott és kedves nővel, akitől meg is kérdezte, hogyan vált ilyenné. A nő az édesanyjától kapott gyerekként egy tanácsot: "mindenki a barátod akar lenni, csak azt várják, hogy kezdeményezz!" A tanulság az, hogy ha arra várunk, hogy más tegye meg az első lépést, könnyen egyedül maradunk. A többség pedig a másiktól várja, hogy kezdeményezzen. Tehát: ki ha nem te és mikor, ha nem most?
A barátságok akkor jönnek létre, ha az interakciók rendszeresen ismétlődnek egy csoporton belül és valamilyen közös dolog kapcsolja össze a csoport tagjait. Gyerrekként az iskola, a sportkör, a zeneiskola pont ilyen közeg: rendszeresen találkozunk olyanokkal, akikkel valami összeköt bennünket. Felnőttként ezt a helyzetet kell modelleznünk, ha barátkozni akarunk, vagyis keressünk hobbit és iratkozzunk be valamilyen körbe, ahol ennek hódolhatunk vagy csatlakozzunk valamilyen csoporthoz.
Hiába tettük meg az első lépést mások felé, ha nem élünk a lehetőséggel. Például beiratkozunk a kedvelt tevékenységünknek megfelelő csoportba, de amikor ott vagyunk, nem szólítunk meg másokat, társas eseményen csak az egyetlen ismerősünkkel beszélgetünk, aki odahívott minket. Fizikailag ott vagyunk, de lelkileg bezárkózunk. Keresnünk kell a lehetőséget, hogy szóba álljunk másokkal.
A barátság egyik legfőbb ismérve, hogy egyedülálló élmények kötnek a másikhoz, olyan élmények, amelyeket másokkal nem élsz meg. Ha törekszel arra, hogy egy számodra szimpatikus emberrel (például akit jógaórán megismertél) megteremtsd ezeket a jellegzetes élményeket, akkor közelítesz a barátság kialakulásához. Javasolj programot, hívd el kávézni, bármit kitalálhatsz. Ezzel egy következő szintre emeled a kapcsolatot és ha kölcsönös a szimpátia, máris szereztél egy barátot.
Kutatások szerint azok a barátságok maradnak fent tovább, ahol a felek kimutatják, hogy szeretik a másikat. Nem meglepő, hiszen az emberek a barátság kapcsán azt remélik, hogy szeretetet és megbecsülést kapnak a másik féltől. Az pedig, hogy másokat mennyire tudunk szeretni, nagyban függ attól, hogy magunkat mennyire fogadjuk el. Marisa Franco tanácsa tehát az, hogy merjük kimutatni az érzelmeinket a másiknak: mondjuk el, hogy örülünk, ha hallunk felőle, megdicsérhetjük a külsejét, mutassuk ki, hogy szeretünk a társaságában lenni.