VIDEO Napcsókolta smink, a forró estékre
A ,,jóakarók”
Egy ismerősöm a már állapotos barátnőjét készült elvenni feleségül. A ,,jóakaró” barátok feltették neki a kérdést: Megfordult a fejedben, hogy a gyerek nem tőled van? Szerencsére barátom karakán és józaneszű lévén, ezt válaszolta: Ahogy a régiek, én is csak azt a hasonlatot tudom mondani: mindegy, mert az én ,,tyúkom tojta”.
Azóta is boldog házasságban élnek, már tizenötödik éve. Aktuális ,,jóakaró” lehet az anyós, egy gyerekkori barát. Ám csak akkor van hatással az apára a felvetett kérdés, ha erősebb a kötődés irányukban, mint a gyermek anyja irányába.
Régen
A paraszti életmód régen megkövetelte azt, hogy – a rideg, kegyetlen élet miatt – a férj és feleség valóban megbízzon egymásban. Régen is voltak házasságon kívüli kapcsolatok, melyekből gyermek született egy már meglévő házasságba. A különbség csak annyi volt, hogy más volt a lelki és más a testi hűtlenség.
Gyakorlatilag azt tették ilyen esetben mérlegre, hogy egy pillanatnyi gyengeség miatt érdemes-e elveszteni azt a társat – feleséget – aki addig a pillanatig a kegyetlen paraszti létben az életben maradásért a férjjel együtt küzdött, erőn felül.
Gyereket megszeretni?
Más volt a gyermekekhez való viszony is. A gyermekek már öt-hat éves koruktól, nemüknek megfelelően, komoly munkát végeztek az életben maradásért. Tehát egy gyerek nem csupán ,,költség” volt, hanem javakat termelő. Ez utóbbi pedig elismerést váltott ki a ,,mostoha” szülőből.
A szeretet fogalma nem ,,majomszeretetet”, nem az ego kivetülését jelentette, hanem a tiszteleten, becsületen, munkán alapuló szeretetet. Férj és feleség között pedig nem alakult ki folyamatos féltékenykedés, mert kapcsolatuk az életben maradásról, az ,,egy csónakban evezésről” szólt, nem a birtoklásról.
Esküvő állapotosan?
Amennyiben felmerül a férjjelöltben a bizalmatlanság egy ilyen komoly kérdésben, akkor ne menj hozzá feleségül. Nem bízik benned, és ha már a kapcsolat kezdetén bizalmatlan, később sem lesz másképp.
Ez – jobb esetben – nem csak váláshoz vezet, hanem olyan házasságba, ami maga a pokol. Ez pedig egy gyereknek rosszabb, mintha ,,csonka” családban nő fel. Ha egy férfi alaptulajdonságaiban megbocsátó, megértő, fel sem merül a kérdés, vagy ha mégis, nem kételyekkel áll az anyakönyv vezető elé, hanem bevállalja a szeretett nőért a ,,kockázatot” – ha valós, ha nem.
Ne csalj!
Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy egy nő elkerülje az ilyen helyzetet. Ám vannak olyan nők, akik kétszer csalnak. Egyszer, amikor teherbe esnek, másodszor – és ez a nagyobb bűn – akkor, amikor tudják, hogy ki az apa, mégis – hazugság által – mást szánnak erre a szerepre. A gyerek nem játék, nem eszköz, nem kényszerítő tényező.
Tudomásul kell vennie minden nőnek: a nő saját magának szül gyereket, nem a férfinak. A gyerek nem egy ajándéktárgy, amivel le kell nyűgözni a férfit, hanem a család teljes jogú tagja. A gyerek nem a családot összefogó kapocs, sőt, a család nem csak és kizárólag őérte van. A család maga a bizalom.
Az elvek
Az, hogy valaki ezt a viszonylag egyszerű vizsgálatot megcsináltatja-e vagy nem, azon múlik, hogy mennyire akar megfelelni egy olyan embernek, aki sosem bízott benne igazán. Ez elvi kérdés, nem igazságkeresés kérdése. Az a férfi, akiben ott van a bizalom, vagy aki nagy dolgokat is meg tud adott esetben bocsájtani, sokkal inkább alkalmas arra, hogy gyereket neveljen, mint az, aki birtokol, és folyamatosan igazságot keres.
Tudja azt, hogy a gyerek azt a férfit fogja apának nevezni, apaként tisztelni, aki felnevelte – a genetika erre nem ad garanciát sem a gyerek, sem az apa részére. Egyedül az, ha egy férfi felelősséget érez egy gyerek iránt, és akként neveli, szereti.
A másik fél bizalmatlansága a valódi csalódás, ami a kérdés felvetődésekor már jelen van az életünkben. Ne fokozzuk ezt a csalódást még azzal is, hogy elrontjuk az életünket, csak azért, mert ideális családmodellre vágyunk és mivel a másik fél nem érett meg az apaságra, nem rajtunk múlik annak megvalósítása.