Amikor a szülők zárkóznak el: 7 ok, amiért eltávolodhattok, miután felnőttél

Időnként az is előfordul, hogy szüleink érzelmileg vagy fizikailag eltávolodnak tőlünk, és ennek okai mélyebb, összetettebb dolgok lehetnek, mint amire először gondolnánk.

Vajon miért dönthet úgy egy szülő, hogy nem tartja a kapcsolatot felnőtt gyerekeivel?

1. Szégyen és bűntudat

Sok szülőben megmaradhatnak a múltban átélt fájdalmak és sebek, melyekre talán nem is emlékszel – de persze lehet, hogy nagyon is elevenen élnek benned.

A személyes fejlődés során előfordulhat, hogy a szülők számot vetnek és tudatosítják, hogy nem tudtak mindig ott lenni, amikor szükséged lett volna rájuk (vagy még rosszabb), és ez most, felnőttkorodban szégyenérzettel tölti el őket.

A szégyen gyakran bénító erővel bír: egy szülő, aki önmagát hibáztatja a múltért, nem azért távolodik el, mert nem szeret, hanem mert magával harcol.

2. Feldolgozatlan traumák hatása

Nem mindenki képes feldolgozni a múltban elszenvedett traumákat, amelyek akár generációkon át is öröklődhetnek. Ha szüleid olyan családban nőttek fel, ahol az érzelmi távolságtartás volt a normális, előfordulhat, hogy egyszerűen nem ismernek más kapcsolati mintákat.

Ez sem rólad szól, hanem egy mélyen gyökerező családi dinamika része, amelyet nekik kellene átírniuk. Sajnos azonban sokszor egyszerűbb az elhatárolódás, mint a múlt sebeit feltárni és feldolgozni, főleg az előttünk élő generációknak, akiknek gyakran még ma is „ciki” terapeutához menni, segítséget kérni.

3. A neheztelés súlya

Érzelmi sebek mindkét oldalon ott lehetnek. Talán a szüleid is éreznek fájdalmat vagy csalódást a múlt miatt, amit eddig nem sikerült tisztázni. A neheztelés, amely hosszú évek alatt felgyűlt, mélyen hat a kapcsolatra.