„Vannak gyerekei?” – 7 kérdés, amit sosem szabadna hallanunk egy állásinterjún

Ezektől a kérdésektől az ember lánya csak rosszul érzi magát. Ha a pályázó hölgy házas, de még nincs gyereke, akkor a munkáltató azt szeretné tudni, mikorra tervezi, vagyis meddig marad a cégnél. Ha már van gyerek, esetleg több is, akkor rögtön a koruk lesz érdekes, mert ebből lehet tudni, mennyire köti le a nevelésük az állásra jelentkezőt. Nem szerencsés kérdések, mert túl személyesek és lehetetlen „jó” választ adni rájuk. Ráadásul diszkriminatívak is, hiszen főként nőknek teszik fel őket.

A mostani önéletrajzok nem tüntetnek fel dátumokat, egyszerűn csak felsoroljuk, milyen végzettségünk van és hol dolgoztunk eddig. Az USA-ban törvény védi a 40 évnél idősebb állásra jelentkezőket az életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetéstől. Nálunk sem jellemző, hogy direkt módon rákérdeznek a jelentkező korára, de burkolt kérdéssel („mikor diplomázott?”) lehet az a szándék, hogy kiderítsék. Nincs mit szégyellni rajta, ez csak egy szám. Mégsem illik rákérdezni.

Az életkorral kapcsolatos kérdések a legkényesebbek, könnyen kínossá válhat az interjú hangulata, ha rosszul teszik fel ezeket. Természetesen lényeges tudni, hogy egy idősebb munkavállaló meddig tervez a cégnél, ha felveszik; de nem kell így lerohanni, lehet diszkrétebben is fogalmazni, például: „Ez a munkakör egy hároméves projekten belül működne. Tudná vállalni?”

Minden ilyen és ehhez hasonló kérdés, amely politikai vagy társadalmi kérdésekben alkotott véleményt, vallási hovatartozást firtat, nem helyénvaló egy állásinterjún. Nálunk nem is igazán szokás ilyen jellegű kérdéseket feltenni, de vannak cégek, ahol azért mennek bele ezekbe a témákba, hogy teszteljék az alanyt, hasonló gondolkodású-e, mint az ott dolgozók. Nem a legjobb módszer.

Egyre gyakrabban kérik a cégek jelentkezéskor, hogy jelöljünk meg fizetési igényt. Ezzel nincs is gond, de egész más a helyzet, ha arra kérdeznek rá, mennyit kerestünk az előző munkahelyünkön vagy ahol jelenleg is dolgozunk. Nemzetközi terepen nem szokatlan ez a kérdés. Kikerülhetjük azzal, hogy a most pályázott állásunk más jellegű/időbeosztású stb., így nem releváns a kérdés.

Mindenképpen furcsa, ha ilyesmit kérdeznek, hiszen a büntetett előélet kiderülhet, ha például kérnek erkölcsi bizonyítványt, igaz, ez nem minden munkakörnél szokás. Ha pedig nem kérnek hivatalos igazolást, akkor ne is kérdezgessenek ilyesmit. A munkáltató bizalmatlansága mutatkozik meg egy ilyen kínos kérdés feltevése során, a jelentkező pedig csak feszeng.

Bárkinek lehet bármiféle betegsége, még ha ránézésre nem is látszik. Ha nem akadályozza az illetőt a munkavégzésben, akkor nem is tartozik a munkáltatóra. Rögtön az interjún ilyesmit kérdezni nem szerencsés, hiszen feltételezniük kellene, hogy munkaképes állapotban jelentkeztünk és ha van is bármiféle betegségünk, azt nem szeretnénk kiteregetni rögtön az első találkozáskor. Főleg, ha nem is befolyásolja a munkaalkalmasságunkat.