Idézetek azoknak, akik szeretnék újra megtalálni a kapcsolatot önmagukkal és lehetőségeik teljességével, ami mindig jelen van a kreativitás, a tanulás és a növekedés terén. Azért, hogy mindig ott legyenek, ahol éppen vannak, és legmélyebb részükkel kommunikálni tudjanak. Jon Kabat-Zinn Bárhová mész, ott vagy – Éberségmeditáció a mindennapi életben (Ursus Libris Kiadó, 2008) című könyvéből válogattunk részleteket.
Éber figyelem
„Az éber figyelem egyszerű, ám mégis hatékonyan megmutatja, hogyan tudjuk eltávolítani az utunkból az akadályokat, s hogyan kerülhetünk újra kapcsolatba bölcsességünkkel és életerőnkkel.
Olyan módszer, amellyel átvehetjük az irányítást életünk menete és minősége felett, beleértve a családon belüli kapcsolatainkat, a munkához, a tágabb világhoz és a bolygóhoz való viszonyunkat és – ami a leglényegesebb – saját magunkhoz mint személyiségekhez fűződő viszonyunkat.”
Embernek lenni
„Az a szokásunk, hogy nem veszünk tudomást jelen pillanatainkról az elkövetkező pillanatok miatt, egyenesen oda vezet, hogy egyáltalán nem vagyunk tudatában az élet szövetének, amelynek mi is egy-egy szála vagyunk.
Ebbe az is beletartozik, hogy nem vagyunk tudatában saját elménknek, és nem értjük a működését, sem azt, hogyan hat az érzékelésünkre és a cselekedeteinkre.
Ez nagymértékben behatárolja arról vallott felfogásunkat, hogy mit is jelent embernek lenni, és hogyan kapcsolódunk egymáshoz és a körülöttünk lévő világhoz.”
Életben lenni
„Hagyományosan mindig is a vallás feladata volt az ilyen alapvető, spirituális kereteken belül végzett vizsgálódás, de az éber figyelemnek nem sok köze van a valláshoz, hacsak nem a szó legalapvetőbb értelmében (religio: újra összekötni), hiszen az egy arra tett kísérlet, hogy méltányoljuk annak mély misztériumát, hogy életben vagyunk, és elfogadjuk elevenen kapcsolatunkat minden létezővel.
… az benne a leglényegesebb, hogy önmagunk legyünk, és ne próbáljunk mássá válni, olyasvalamivé, ami most nem vagyunk.”
A jelen pillanat
„Próbáld ki! A nap folyamán időnként állj le, ülj le, és figyelj tudatosan a légzésedre. Végezheted öt percig vagy öt másodpercig.
Merülj bele a jelen pillanat teljes elfogadásába, melybe az is beleszámít, hogyan érzed magad, és hogyan érzékeled, ami történik.
Ezekben a pillanatokban egyáltalán ne próbálj megváltoztatni semmit, csak lélegezz, és engedd el. Lélegezz és engedd!
A tudatod és a szíved mélyén engedd meg magadnak, hogy ez a pillanat éppen az legyen, ami, és te éppen az legyél, ami vagy. Majd amikor készen állsz, mozdulj abba az irányba, amelyet a szíved kijelöl – éber figyelemmel és elszántan.”
Tudatunk víztükre
„A stressz az élet és emberi létünk része, az emberi állapot velejárója. De ez nem jelenti azt, hogy az életünkben megjelenő hatalmas erők áldozataivá kellene válnunk.
Megtanulhatjuk megérteni őket, megtanulhatunk dolgozni velük, értelmet találni bennük, kritikus döntéseket hozni, és azt is elsajátíthatjuk, hogyan használjuk az energiáikat arra, hogy erőben, bölcsességben és együttérzésben növekedjünk.
Úgy is elképzelhetjük, hogyan működik az éber figyelem, hogy tudatunkra mint egy tó vagy óceán felszínére gondolunk. A víztükrön mindig vannak hullámok. Időnként nagyok, máskor kicsik, olykor pedig szinte észrevétlenek.
A víz hullámait a szelek korbácsolják fel, melyek jönnek és mennek, irányukban és erősségükben különböznek, éppen úgy, mint az életünkben lévő stressz és változás szelei, melyek tudatunk hullámait korbácsolják fel.”
Türelem
„A türelem egy mindig jelen lévő választási lehetőség az elme nyugtalanságával és türelmetlenségével szemben.
Kapard meg a türelmetlenség felszínét, és mit találsz alatta, finom vagy nem is olyan finom formájában? A haragot.
A harag az abból származó erős energia, hogy nem olyannak akarjuk a dolgokat, amilyenek, és ezért hibáztatunk valamit vagy valakit (gyakran önmagunkat). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem szabad sietnünk, amikor sietnünk kell.
Még sietni is lehet türelmesen, figyelmesen – azért menni gyorsan, mert úgy döntöttünk.”
Bizalom
„A bizalom az abba vetett bizonyosság és meggyőződés érzése, hogy a dolgok a rendet és a teljességet megtestesítő, megbízható kereteken belül bontakozhatnak ki.
Talán nem mindig értjük, mi történik velünk vagy másokkal, s hogy mi zajlik egy adott helyzetben, de ha megbízunk magunkban vagy valaki másban, vagy bizalmunkat egy folyamatba vagy eszménybe vetjük, szilárd stabilizáló elemre lelhetünk, mely biztonsággal, egyensúllyal és a bizalom iránti nyitottsággal párosul.
Ha ez nem a naivitáson alapul, akkor ösztönösen irányít és megóv bennünket a rossztól és az önpusztítástól.”
