Nem elég, hogy egy film jó színészekkel és izgalmas történettel készüljön el, ugyanis a marketingje legalább ennyit számít a sikerében. Azonban sokszor megesik, hogy a reklámozás során egy érdekfeszítő előzetest kapunk, a színészek beharangozzák az alkotást, majd a végeredmény messze elmarad az elvárttól. Elhoztunk 8 filmet, amit látva szinte mindenki csalódottan távozott a moziból.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
1/8 X-Men: Sötét Főnix
Amit vártunk: Az X-Men széria méltó lezárására számítottunk, főszerepben a Trónok harca miatt oly népszerű Sophie Turnerrel. A leírás szerint a történet Jean Grey körül forog, aki kozmikus erővel bír, és egyike a legerősebb mutánsoknak. Azonban belső démonjaival folyamatos küzdelemben áll, amikor pedig elszabadul kezei közül az irányítás, a teljes X-Men családot szétszakítja, sőt, következő célja a bolygó lerombolása.
Amit kaptunk: Egy történetet, ami messze alulmúlt minden elvárást, és szomorú véget adott egy 20 éves szériának. A történet kifejezetten gyenge volt, amiről részben az tehetett, hogy eredetileg teljesen más véget szántak neki, ám az akkoriban megjelenő Marvel Kapitánynak is ugyanazt a befejezést adták a konkurens készítők, így sokszor át kellett írniuk a cselekményt. A szereplők közötti párbeszédek unalmas voltak, és folyton változott a karakterek motivációja, így pedig nehéz volt követni, mi miért történik.
Ez lett az X-Men történetének legrosszabbra értékelt filmje!
Amit vártunk: A Riviéra vadorzóinak modern remake-je, csak ezúttal női főszereplőkkel. A készítők azt ígérték, hogy a cselekmény fordulatos lesz, sokkal fiatalosabb, tele szuper poénokkal, és erős női karakterekkel. Anne Hathaway és Rebel Wilson neve már önmagában a sikert garantálta.
Amit kaptunk: Egy film, tele vulgáris poénokkal, lehetetlen élethelyzetekkel, és rendkívül kínos “cselekkel”. A cselekmény szinte ugyanaz maradt, mint az eredeti esetében, annyi különbséggel, hogy a készítők azt szerették volna üzenni a nézőknek, hogy a nők mindig is jobb csalók lesznek, mint a férfiak – elvégre ők sosem fogják azt gondolni, hogy egy nő okosabb náluk. Még ha ebből a felvetésből akár ki is hozhattak volna valami fordulatosat, teljesen összezúzta a tény, hogy a főszereplők végig a testüket próbálták bedobni a pénz megszerzése érdekében, és nem az eszüket.
Hiába a vicces előzetes, abban nagyjából minden jó poént le is lőttek.
Amit vártunk: Egy újragondolt változata a régi legendának a bátor és önzetlen Robin Hoodról. Reméltük, hogy a klasszikus történet modern elemekkel, jobb technikai eszköztárral egy olyan filmet hoz létre, ami egyszerre lesz izgalmas, és közben akciódús. És a tény, hogy Taron Egerton (a Kingsman sztárja) kapta a főszerepet, csak még jobban fokozta a várakozásunkat.
Amit kaptunk: Egy pont ugyanolyan filmet, mint 2010-ben, Robin Hood életének ugyanazon részéről. Nem volt benne semmi új, a sztorit már ismertük, és technikai szempontból sem igazán mertek nagyot álmodni a készítők. Egy-egy izgalmas harci jelenet, jó poén azért kijutott belőle, és szerettük a színészi gárdát is, de sajnos úgy fest, ebből a sztoriból már nem igazán lehet újat kihozni.
Amit vártunk: Stephen King híres regényének filmes változatát, méghozzá úgy, hogy a könyv hangulatát teremtik meg a vásznon. Korábban már készült egy filmes verzió, ezért úgy gondoltuk, egy sokkal modernebb változatot fogunk látni a családról, akik egy rejtélyes állattemető közelébe költöznek.
Amit kaptunk: Egy filmet, aminek nagyjából minden részletét előre tudtunk, köszönhetően az előzetesnek, ami a befejezést leszámítva MINDENT elárult a nézőnek. Maga a film a horror kategóriában nem kapott olyan rossz kritikát, és az is előnyükre vált, hogy változtattak a klasszikus történeten (de itt ismét felmerül a probléma, hogy ezt az előzetesben le is lőtték, úgyhogy meglepődni nem lehetett). A történet nagyon lassan indult be, mire igazán izgalmas lett volna, már véget is ért, a befejezést alig pár percbe szorítva.
Amit vártunk: Egy vagány romantikus vígjátékot, ami cseppet sem akar hasonlítani azokra, amelyeket az elmúlt években láthattunk. Szuper szereplőgárdával vágtak neki a forgatásnak, rengeteg találó poént ígértek nekünk, és azt gondoltuk, ez nem csak az év, de az évtized egyik legjobbja is lehet.
Amit kaptunk: Egy filmet, ami vicces akar lenni, de nem sikerül neki. Alig volt néhány olyan poén, amin felnevethettünk, a karakterek unalmasak voltak, a sztori pedig messze kiszámítható. Próbálkozott a történet azzal, hogy ne olyan legyen, mint a megannyi romantikus vígjáték, sőt, ezeket szerette volna kifigurázni, de az egész inkább csak erőlködésnek tűnt. Talán nem meglepő, hogy végül a magyar mozikba meg sem érkezett a film.
Amit vártunk: Egy mesebeli történetet egy asztrofizikusról, aki különleges felfedezést tesz, és rájön, hogy képes időben és térben teleportálni. Azonban amikor a kísérletébe hiba csúszik, gyermekei úgy döntenek, hogy megkeresik őt, és egy varázslatos utazásra indulnak. Az előzetes alapján úgy tűnt, a film a Narnia krónikái szintjére is felérhet, gyönyörű látványvilágával és mesés cselekményével együtt.
Amit kaptunk: Egy filmet, amit itthon még csak le sem vetítettek a moziban. Kicsit érthető, tekintve, hogy rengeteg hiba van a cselekményben, a karakterek folyamatosan ugyanazokat a nagy igazságokat mondogatják végig, és nincs benne semmi új, ami miatt azt mondanánk, hogy „igen, imádtuk!”. Kiszámítható a befejezése is, hiába költöttek olyan sokat az elkészítésére.
Amit vártunk: Egy izgalmas thrillert a szakma két elismert színészének (Anne Hathaway és Matthew McConaughey) főszereplésével. A készítők egy fordulatos cselekményt ígértek, amelyben a karakterek érzelmi helyzetével tudunk azonosulni, miközben folyamatosan kérdéseket teszünk fel magunknak a sztori alakulásával kapcsolatban.
Amit kaptunk: Egy túl hosszúra elnyújtott filmet, amit szinte egyáltalán nem is lehetett érteni, egészen a legvégéig. Nagyon sokszor beszélgetnek a szereplők olyan felesleges dolgokról, mint a horgászat, egy hal elfogása, élet egy kis szigeten, amelyek valószínűleg a hangulatot próbálnák megteremteni, de inkább csak untatni kezdenek. Nehéz megérteni, egyes szereplők miért csinálják azt, amit, és a végén lévő fordulat ugyan meglepetést okoz a nézőnek, ezzel együtt feleslegessé és teljesen értelmetlenné teszi az egész sztorit.
Amit vártunk: Az első rész izgalmas folytatását, ahol választ kapunk végre oly sok kérdésre a bohóc múltjával kapcsolatban, valamint hogy végre kiderül, mi történt a gyerekekkel felnőtt korukra. A készítők még több horrort ígértek, sőt, azt is megkockáztatták, hogy ez lesz az év legijesztőbb filmje.
Amit kaptunk: Egy filmet, ami messze elmaradt az előző részétől. Míg az AZ első fejezetében a gyerekszínészek elvitték hátukon a filmet, poénos beszólásokkal és izgalmas jelenetekkel, addig a másodiknál a néző végig azon gondolkodott, most mégis mi történik? Semmire sem kaptunk igazán magyarázatot, hol túl gyorsan, hol túl lassan váltogattak a jelenetek között, és az egész csak arra ment ki, hogy néha egy-egy hirtelen előugró ijesztő alakkal a frászt hozzák a nézőre.