Egy barátnőm nemrég azt kérte a születésnapjára, hogy minden közeli barátnője menjen el vele egy koncertre a Budapest Parkba. Tekintve, hogy mindannyian anyukák vagyunk, ez nem is volt olyan kis kérés. De összehoztuk!
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
Nem tudom, a csillagok milyen együttállására volt szükség, hogy sikerüljön, de senkinek a gyereke nem betegedett le, senki nem betegedett le egy gyerektől elkapott betegségtől, és mindenkinek sikerült ugyanarra a napra leszervezni, hogy apa-nagymama-nagypapa-keresztanyu-bébiszitter otthon tudni maradni a gyerekekkel, így egy késő szeptemberi péntek este mindannyian elindultunk a Budapest Parkba.
A 40-hez közeledve (vagy éppen azt meghaladva), egy- (vagy több-) gyerekes családanyaként bulizni még lehet, hogy úgy indul az ember, mint egyetemista korában, de már öltözéskor kiderül, hogy csak játszótérre járós cipőben fogja bírni az estét, és a felső kiválasztásánál is valahogy szempont lett, hogy fog-e benne fázni a dereka.
A második pohár sör után, amikor amúgy is pont egy érzelgős szám jön, nem az exére ír rá könnyes szemmel az ember lánya, hanem (hiába fogadta meg, hogy nem tesz így, hát úgyis szólnak, ha baj van!) csak előveszi a telefont, és megkérdezi, hogy minden rendben van-e otthon, elaludt-e a gyerek és akkor ugye nem felejtették el betenni a mosásba a tornapólóját is…
Miután mindenki megnyugodott, és a hangulat a tetőfokára hág, 11 körül a teljes megőrülés jegyében nem egy kör felest kérünk ki, hanem veszünk egy hot dogot, igen, persze, hogy jöhet rá bacon, hát bulizunk!
A felcsendülő Backstreet Boysra még lelkesen ugrálunk, de egy idő után egyre több olyan szám jön, amiről csak rémlik, hogy hallottuk, viszont az este öregedésével folyamatosan fiatalodik a közönség körülöttünk, akik szemmel láthatóan minden szavát ismerik a slágereknek – és valószínűleg jót nevetnének azon, hogy valaki még a sláger szót használja.
11:30 körül a lelkesedés szemmel láthatóan mindenkiben csökken, és míg 10 vagy 15 éve nem okozott különösebb gondot egy buliból menni az egyetemi előadásra, most mindenkiben ott motoszkál a gondolat: hány óra van még addig, amíg a gyerek átmászik a szülői ágyba, és tengericsillag-pózba vágva magát teljesen ellehetetleníti a további pihentető alvást?
11:45-kor végül a szülinapos kijelenti, hogy felőle mehetünk, és csodák csodája, senki nem dobja be, hogy igyunk még egy kilépőt, vagy csak a következő számot várjuk meg.
Amikor a kijárat felé sétáltunk, a bulizó keménymag még akkor kezdett megérkezni: álmos társaságunk mellett hamvas és nagyon is éber, zsenge fiatalok haladtak el, a tánctér irányába tartva. Hiába, 35 évesen bulizni menni nagyon más, mint 25 évesen – gondoltam. Aztán ránéztem a most érkező lányokra, akik bizalmasan suttogtak, szájfényt cseréltek és megnyugtatták egymást, hogy remekül néznek ki, bármit is mondott a múlt héten a Zsombor. Meg a barátnőimre, akikkel mindent tudunk egymás gyerekeiről, mézeskalács-recepteket cserélünk, és megnyugtatjuk a másikat, hogy nem rossz anya attól, ha pizzát rendelt csütörtökön vacsorára. Szerencsére van, ami nem változik – tettem hozzá magamban.
Nyitókép: Ivan Pantic/istockphoto.com
Ez az a pillanat, amikor nem érdekel majd mások véleménye
