Én nem azt mondom, hogy egy kisgyerek érkezése nem változtat meg mindent a családban. De azért azok a rémtörténetek, amiket hallottunk, többnyire legendának bizonyultak.
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
Onnantól kezdve, hogy elkezdtük a baráti, ismerősi körünkben is megosztani a hírt, hogy babát várunk, tízből 9-szer egy kéjes vigyor volt a reakció, meg valami olyan mondat, hogy „na akkor vége az alvásnak!”, vagy „jó is, hogy találkozunk, mert akkor most egy darabig nem fogunk”. Pedig nem azt jelentettük be, hogy a szibériai Blagovescsenszkbe költözünk, csak hogy eggyel többen leszünk. Jó ideig még extra székre sem lett volna szükségünk emiatt, szóval nem értettük igazán a károgást.
Illúzióink persze nem voltak, tudtuk, hogy gyereket nevelni nem éppen az a laza másodállás. Bár így is azt mondom, hogy a felelősséget, az aggódást és persze a boldogságot úgy igazán még nem is ismertük, amíg először kezünkbe nem vettük a lányunkat, azért örömmel jelentem, az epés megjegyzéseket többnyire sikerült cáfolnunk. Azokat például, hogy:
1/3. „Na, akkor vége a barátságoknak!”
Én azt nem mondom, hogy a szintén kisgyerekes barátnőimmel olyan egyszerű leszervezni egy találkozót, mint korábban volt. És igen, való igaz, hogy a randevúkat kódolva egyeztetjük, mert ha elhangzik az, hogy „akkor szerdán találkozunk”, kedd estére borítékolhatóan beteg lesz valamelyik gyerek. Ennek ellenére az igazán fontos barátságok megmaradtak, sőt. Azok a barátaim, akár gyerekesek, akár nem, akik időt és energiát fektetnek abba, hogy a lányom is ismerje őket, hogy az ő életének is részei legyenek, hozzám is sokkal közelebb kerültek.
És mondok egy durvát: még a hagyományos éves barátnős nyaralásunkról sem mondtunk le!
A cikk folytatódik, lapozz!
Marék Műhely: a családi vállalkozás, ahol varázslatosan szép kerámiák készülnek szívvel-lélekkel
