Kicsi ország a miénk, mégis gazdag kutyafajtákban: számos világszerte ismert és elismert fajta származik innen, mint például a puli, a komondor vagy a vizsla.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
Most egy újabb különleges kutyafajta csatlakozott ehhez a rangos listához: a sinka. Ez az egyedi kutya, amelyet sokan „magyar dingónak” is hívnak, a tizedik hivatalosan elismert magyar kutyafajtává vált. De honnan ered, és miért olyan különleges?
A sinka helye a magyar kutyafajták között
A sinka megjelenésével immáron 10 hivatalosan elismert magyar kutyafajta létezik – büszkeségünk lehet, hiszen gyorsaságával, erejével és szívósságával egyaránt kiemelkedik a magyar kutyafajták közül. Egyelőre úgy fest, ez az új pásztorkutya egy olyan izgalmas és sokoldalú tagja lesz a hazai tenyészeteknek, amely még hosszú ideig szolgálhatja a magyar vidéki életet.
A sinka eredete és kialakulása
A sinka kialakulása mélyen gyökerezik a magyar pásztorkutyák történetében és bár magát a fajtát újként tartják számon, hiszen frissen jegyezték be, múltja messzire nyúlik vissza. A fajta a Hortobágyon alakult ki, ahol a pásztorok régóta használják elsősorban terelő feladatokra.
Ez a fajta nem egy egyszerű keverék, hanem tudatos szelekció eredménye: a pásztorok a legjobb munkakutyákat párosították (különböző kistestű fekete pásztorkutyákat és német juhászkutyákat), figyelve arra, hogy az állatok elsősorban ne őrző-védő, hanem pásztorkutya vérvonalból származzanak. A sinka ezzel a céltudatos tenyésztési folyamattal vált azzá a különleges kutyává, amit ma tisztelhetünk személyében.
Egyedi megjelenés
Bár a sinka már elismert fajta, állománya még mindig rendkívül heterogén, vagyis a fajtán belüli egyedek külleme és jelleme igen eltérő lehet. Ez egyáltalán nem szokatlan egy viszonylag fiatal fajta esetében.
A külleme eltér a legtöbb magyar kutyafajtától, ami természetesen hozzájárul különlegességéhez. A neve is árulkodó, hiszen a „sinka” szó a Hortobágyon „simát” jelent, utalva a kutya testhez simuló, rövidebb szőrzetére. Bár a fajtában leginkább a fekete szín dominál, a sinka változatos színekben is megjelenhet. Felálló, hegyes fülekkel és kunkorodó farokkal rendelkezik, amelyek szintén a pásztorkutyákra jellemző tulajdonságok.
A sinka mint munkakutya
A sinka nemcsak egyedi küllemével hívja fel magára a figyelmet, hanem munkaképességével is. Valódi pásztorkutyaként rengeteg energiával rendelkezik, és kiválóan alkalmas a mindennapi terelési feladatok ellátására. Ebből már világosan látszik: ez a fajta nem a városi élethez lett „kitalálva”. Az állat kifejezetten nagy mozgásigényű, egyértelműen a vidéki környezetben, tágas területeken érzi jól magát. Sokkal több mozgást és szellemi stimulációt igényel, mint amit egy átlagos családi otthon biztosítani tud, ezért a szakértők egyáltalán nem ajánlják „hagyományos” házi kedvencként.
A sinka előtt még hosszú út áll, hogy teljesen egységes fajtává váljon, és elérje a nemzetközi elismerést. Ehhez arra lesz szükség, hogy növekedjen az egyedszám, valamint legyenek lelkes, hozzáértő tenyésztők, akik segítik a sinka fennmaradását és fejlődését.
Eltűnt kutyafajták. Kitenyésztették őket, majd eltűntek a történelemben
