Gyakran előfordul, hogy egy higgadtan induló beszélgetés veszekedéssé fajul, a felek pedig nem tudják indulat nélkül megfogalmazni a saját gondolataikat. Párkapcsolaton belül is feszültséget szül a félrekommunikálás és a nem is mindig tudatos hatalmi játszma. A gondolatok és érzések megfogalmazása és átadása csöppet sem egyszerű, hiszen figyelni kell a másik hangulatára, a szituációra, és a beszélgetés légkörére is. A leggyakoribb kommunikációs zsákutcákról és azok elkerüléséről lesz most szó. Biztosan ráismersz olyan helyzetekre, amiket te is átéltél már.
Elárasztás helyett jó időzítés
Az időzítés a kommunikációs szempontjából is kulcsfontosságú. Nem mindegy, hogy mikor találjuk meg a másikat egy kérésünkkel, egy szívesség megfogalmazásával.
Könnyű beleesni abba a hibába, hogy figyelmen kívül hagyjuk a párunk, barátunk vagy a családtagjaink hangulatát és belekezdünk egy mélyebb, kényesebb témákat érintő beszélgetésbe. A másik meg éppen nem vevő erre, ezért nem úgy reagál, ahogy elvárnánk.
Az elárasztás, azaz a túl sok információ egy nem befogadókész ember számára kifejezetten idegesítő lehet.
A reakció ilyenkor a férfiak részéről például gyakran a teljes elzárkózás.
Ha szeretnél figyelmet, válaszd meg jól a beszélgetés idejét!
Túlzás helyett érzékeltetés
Sokszor túlzásokba esünk és drámai módon felnagyítjuk az érzéseinket azért, hogy a másik még jobban átérezze a helyzetünket.
Ám ez nem mindig célravezető, hiszen a férfiak például egy párkapcsolati vitában nem bírják a drámázást, nem tudnak vele mit kezdeni.
A túlzás az érvelés egyik hatásos eszköze lehet, de nem minden helyzetben.
Biztos te is jártál már úgy, hogy elkapott a hév és valótlan állításokkal teletűzdelve fogalmaztad meg, hogy mi bánt.
A soha és a mindig szavak ilyenkor hatásosnak tűnnek, de inkább bántóak.
Ha higgadtan végig tudod gondolni, hogyan tudna célba érni az üzeneted, ne az eltúlzott, hatásvadász mondatokra építs.
Vádaskodás helyett pontos megfogalmazás
Ha egy beszélgetés veszekedéssé fajult, a legfontosabbá az válik, hogy megvédjük a saját vélt igazunkat.
Már eltűnik az udvariasság és néha eljutunk egészen csúnya és nyers beszólásokig is.
Ilyenkor hajlamosak vagyunk vádaskodni, ítélkezni a másik felett.
A felborzolt kedélyű ember gyakran mond hasonlókat: „Te sosem értettél meg engem.” „Sosem figyelsz arra, amit mondok.”
A sértegetés inkább dühlevezetésnek jó, de semmiképp nem eredményez konstruktív párbeszédet.
Ha pontosan meg tudod fogalmazni, hogy min akarsz változtatni, mi a problémád, mi háborított fel, mit szeretnél elkerülni a jövőben, akkor ne minősítsd a másikat, ne tegyél szúrós megjegyzéseket rá, akkor se, ha nehéz ezt megállni.
Provokálás helyett megoldáskeresés
Vannak témák, amiket nem való telefonon keresztül vagy cseten megbeszélni, hiszen nem látjuk a másik testbeszédét, tekintetét.
A provokatív, másik felingerlésére irányuló kérdések, odavetett mondatok egy bimbódzó románcot és egy több éves barátságot is meg tudnak rontani.
Ha fontos neked a másik és kompromisszumra törekszel, hagyd ki a provokatív megjegyzéseket, mert felingerled vagy éppen passzívvá teszed vele a vitapartnered, barátod, szerelmed.
Helyzet uralása helyett nézőpontváltás
Az eszmecsere, a nézőpontok ütköztetése nem hatalmi harcokkal tud nyugvópontra jutni, mégis gyakran automatikusan a helyzet uralására törekszünk.
Ismerős érzés, hogy úgy élsz meg egy vitát, mint egy csatát, ahol nem lehetsz vesztes?
Ha igen, akkor tudod, hogy a dominanciaharc csak ront a helyzeten, mert senki nem tér jobb belátásra, mert mindenkiben tüske marad.
Próbáld meg a partnered helyzetébe képzelni magad, s bármilyen nehéz is, az ő nézőpontjából is látni a dolgokat.
Lehetséges, hogy a nézőpontváltásod miatt olyan mondatokat tudsz mondani, amivel megpuhítod a beszélgetőtársad és mindkettőtök üzenete célba ér a másiknál.
